Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért

2013. április 13. 17:23 - politologus

Magyar demokrácia vs. EU: szintkülönbség?

Most már még jobban várható, hogy az EU eljárást indít Magyarország ellen a legutóbbi alkotmánymódosítás néhány pontja miatt. Erre hangolva - és a ciprusi ügyek miatt is - mostanában sorra jelentek meg elemzések a tagállami demokráciák és az EU viszonyáról. Ezek egyik széle az, amikor EU-s tisztségviselőkre elfogultságot kiáltanak, az EU-t vádolják demokráciadefcittel, vagyis az jobban teszi, ha nem piszkálja mások demokráciáját. A másik széle pedig az, amikor külön intézményt, egy “Koppenhágai Bizottságot” javasolnak létrehozni a tagállamok jogállami normáinak vizsgálatára.

Az első álláspont úgy fogja fel az Uniót, hogy az inkább gazdasági jellegű tömörülés, a tagállamok politikai rendszere a tagállamok belügye. A tagállam polgárai megválasztják a saját képviseletüket itthon, az itthon jár el, meg az európai ügyekre is megválasztanak képviselőket, azok csak e körben járnak el. Az EU-tisztségviselők pedig csak úgy megválasztódnak maguktól, őket senki sem akarja, rögtön eurobürokratába mennek át, és emellett még részrehajlóak is. 

Az irónia mutatja, hogy ez ma már nehezen értelmezhető álláspont, és képviselői is többször ellentmondtak már neki. A magyar kormányzat és védelmezői viszont most ezt szeretik.

A tagállami politikai szereplők egyre európaizálódnak. Tudtommal a magyar pártok évtizedek óta európai pártszövetségekbe tagozódtak, és gondolom, megválaszthatóságra és ügyek befolyásolására törekednek - vagy csak “szakszervezetet” kerestek maguknak, ami csupán érdekeket véd? Nyilván nem, hiszen pl. Orbán alelnöke is volt a Néppártnak, pártja nagy képviselettel ott ül az Európai Parlamentben, Deutsch épp most kapott posztot. A magyar politikát pedig nemcsak a mai ellenzék, hanem Fideszék is “kivitték” Európába. Amit pedig Orbán most mond, hogy az EP “nem európai hely”, az a Fidesz ottani jelenlétének gyalázása.

Amint azt is nehéz lenne tagadni, hogy politika és gazdaság, ill. ezek politikái hatással vannak egymásra. Ezt a mi kormányunk már megválasztásakor alapvetésnek tekintette, a főideológus Matolcsy szerint “a jogállam visszaállítása” számokban mérhető gazdasági előnyt nyújt az ország számára. A kormányoldal a politikai intézkedéseket pedig ezerszer támasztotta alá gazdaságpolitikai tettekkel vagy érvekkel, és viszont. Az uniós források felhasználása is a politika állandó ügye. Mellesleg ezek miatt lobbizunk is az EU-s intézményekben.

Benne vagyunk az összes szervben, ami az EU tisztségviselőit megválasztotta, méghozzá demokráciák demokratikus pártjainak demokratáit demokratikusan. Lehet, hogy Barrosót nem közvetlenül választották, de Orbánt sem. Mellesleg ha a mi baráti demokráciáink miniszterelnökei, külügyminiszterei aggodalmukat fejezik ki a magyar demokrácia ügyében, azt legalább azért illik meghallgatni és normálisan kezelni, mert Észak-Korea vagy Kína hasonló észrevételeit nem hallgatjuk meg. Aki pedig szereti úgy általában a demokráciát, a néphatalmat, gondolja meg, meddig is kell tartania a német adófizető polgár türelmének, amikor megtermelt javait látja újabb és újabb mentőcsomagokban elúszni.

A mi kormányzatunk Fideszből van, ők pedig a konfliktusos terepen mozognak magabiztosan, még szerencséjük is van, hogy az EU bírálta a magyar helyzetet, különben nekik kellett volna valamit kavarni. Ez jó alkalom éreztetni a magyarok fenyegetettségét, és emlegetni “a magyar érdekek megvédését”. Ebben az országban Orbánék bánnák a legjobban, ha nem lenne EU, már kezdett unalmas lenni a régi populizmus. Csak beérhet az a korábban felmerült vélekedés, hogy az EU tagországaiban a fő választóvonal egyre inkább nem jobb- és baloldal, hanem az EU-pártiság és az EU-szkeptikus populizmus között húzódik.

Az EU konföderatív-föderatív felépítésével ténylegesen beszáll az politikai hatalommegosztásba. Itt jutottunk el az én vesszőparipámhoz, hogy a hatalommegosztás alapvetően hasznos dolog azoknak, akik nemcsak szeretik, hanem értik is, és tartósan meg akarják tartani a hatalmat.

Az EU is nyújt olyan előnyöket, mint egy kormánykoalíció. A koalíció szétteríti a felelősséget, a partnerek siker esetén kiemelik értékközösségüket, kudarc esetén pedig egymást okolják. Ez nem mindig szép, mindenesetre levezeti a politikai feszültségeket, módot ad a párt saját értékeinek hangsúlyozására, és a konfliktus csillapodását hozza a bölcs belátás és a pragmatizmus. Ha meg nem, hát koalíciós szakítással is lehet népszerűséget és választási sikert elérni. A “nem minden hatalom az enyém” elvezet a “nem minden kudarc az enyém” belátásáig.

A politikatudománynak fontos feladata nemcsak leírni, összevetni, osztályozni és kategorizálni a politikai rendszereket, hanem arra választ keresni, hogy mitől koherens egy rendszer. Most óvatosan vetek fől valamit, hátha egyes olvasók már tudnak is erről szóló tanulmányokról.
Azt ugye tudjuk, hogy a hagyományosan jól működő demokráciák között viszonylag sok az olyan állam, amelyikben erős a vertikális hatalommegosztás, tehát vagy föderatív berendezkedésűek, vagy többszintű hatalomgyakorlás működik megerősített szintekkel, és önállóbb középszinttel. Az államok, tartományok, Landok, kantonok stb. önállósága lejjebb hozza a nagypolitikát, a politikai konfliktusok több erőtérben keletkeznek és egyenlítődnek ki, a középszint a másutt csak a felső szintnek járó jogosítványokat kap, például önálló oktatást és rendészetet, neki is van saját parlamentje és miniszterelnöke. Emellett ott van a legfelsőbb, a szövetségi szint kormányfővel és/vagy államfővel, meg parlamenttel, ahol további osztódás történik - és éppen az erős középszint miatt - , a parlamentnek két kamarája van. Az állam egy polgára elmondhatja magáról, hogy helyi képviselője, polgármestere, akár két miniszterelnöke, egy államfője, és két parlamenti képviselete lehet.

Szóval mi van, ha valóban létezik a vertikális hatalommegosztásnak egy olyan ideálisnak tartható mértéke, amely kiszámítható, tartós és egyenletes fejlődést biztosít a demokratikus állam számára? Mi van, ha ez az előbb leírt többszintű kormányzásban valósul meg?

Menjünk tovább a magyar helyzetre: nem lehetséges-e, hogy amikor a hazai EU-pártiak az EU-tól is remélik a politikai konfliktusok megoldódását, egyszerűen a többszintű hatalommegosztás kívánatosabb mértéke felé vágyakoznak? Ez annyiban érthető lenne, hogy nálunk csak hatalomkoncentráció látszik. Ez pedig ahhoz vezet, hogy a “van-e demokrácia?” és a “milyen a demokrácia?" kérdésekre nem maga a rendszer felel, mindenféle magyarázkodás nélkül, csak saját létezésével, hanem annak a koncentrált egyetlen pontnak magának kell felelnie rájuk. Aki kételkedne a fenti gondolatmenet értelmében, csak gondolja meg: hogyan juthatna el pl. az USA oda, hogy a demokráciáját kétségbe vonják?

Vagyis: Orbánék nem a demokráciát szüntették meg, hanem a többszintűség további faragásával a modern demokrácia automatikus, rendszerszintű öndefinícióját gyengítették le, és így tényleg nekik kell bizonygatni, hogy itt demokrácia van. Az EU előtt, természetesen, hiszen az a szint maradt...

Az EU amúgy szintén erősen tagolt, hatalommegosztási rendszere bonyolult, és amint az unió történetén látszik, alkalmas a politikai feszültségek kihordására és a folyamatos változásra. Szerintem a mi egyszintű, de legfeljebb kétszintű rendszerünk nem ilyen. Erre egy halvány poén: megfigyeltétek, hogy a szeletelt kenyér egyben tartósabb is?

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
follow us in feedly

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr475221069

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sztd 2013.04.14. 15:59:19

Én azt vettem észre, hogy a baloldal (főként a liberális baloldal) alapvetően magát tartja demokratikusnak, és mindenki mást akkor, ha hozzá elég közel áll.

Szóval az USA-ban is felmerült, hogy az ország demokratikus-e amikor Bush volt az elnök.

Az elmélet egyébként jogos is lehet, ilyen értelemben egy rendszert az aktív civil társadalom tesz demokratikussá, attól lehet igazi a hatalommegosztás, hiszen a Szovjetunióban is több szint volt, a Oroszország még azon belül is szövetségi köztársaság volt... és persze demokratikusnak is mondták magukat (akárcsak az NDK, KNDK, stb.)

u.i.: Engem még nem sikerült meggyőzni arról, hogy az EU tényleg több, mint demokratikus államok gazdasági integrációja, és nekem úgy tűnik, hogy a reformjai is inkább gazdasági reformok, de emlékezhetünk a négy deklarált szabadságra is. Persze ezt láthatom rosszul.

Kuviklacz · szemelyesadatok.blogspot.com 2013.06.15. 21:56:51

@sztd: Igen, Te látod rosszul. Olvasgassál Európai Bírósági ítéleteket, meg joganyagot. Kezdhetnéd az europa.eu webhelyen. A reform szót itt nem tartanám pontosnak. Schengeni övezet mond valamit? A mostanában emlegetett koppenhágai kritériumok? Az egész politikai projektként indult, csak éppen tudták, hogy gazdasági együttműködés alapozza azt meg. Maastricht-tal tkp. ismét politikai dimenziót kapott. Az euró egy kísérlet volt arra, hogy a gazdaság egy adott szeletében előreszaladjanak, most próbálnak utánamenni. A lisszaboni szerződés - felemás módon - újabb lépés volt a politikai dimenzió erősítésére (közös Külügyi Szolgálat, a tárom pillér elkülönülésének enyhítése, EP hatásköreinek kiterjesztése a volt második és harmadik pillérre).
Mondjuk ez az "engem még nem sikerült meggyőzni" nagyon erős felütés volt...

sztd 2013.06.15. 23:02:31

@Kuviklacz: Megnéztem az oldalt, és a Koppenhágai kritériumokat. (Egyébként névről nem, de tartalmilag ismerősök voltak.)

A véleményemet egyelőre fenntartom. A joganyag nagy része gazdasági természetű (beleértve a szakpolitikákat), a politikai pedig nekem süket szövegnek tűnik. Egyszerűen magyar ésszel képtelenség a szlovák nyelvtörvénynek, és a kisebbségi jogok tiszteletének az egyszerre való elfogadását értelmesnek gondolni.

Azon kívül, ha el is fogadjuk az értékközösséget, akkor is úgy tűnik, hogy az unió a belépés után már gazdasági közösség marad. Ez akkor is igaz, ha egyébként Magyarország ellen több, nem gazdasági természetű ítélet született, különösen, hogy az ítélet esetleges következménye már gazdasági természetű (pénzbüntetés).

A legszembetűnőbb, hogy nincs közvetlenül választott uniós jogalkotó szerv. Még az EP is csak az Európai Tanáccsal együtt alkothat jogot, egyedül nem. Sőt, tagállamokat megkerülő önálló jogalkotást sem láttam, ehhez képest már komplett közös gazdaságirányításról vizionálnak, miközben érdemi politikai egységet nem látni. Én is ismerem az eredeti elképzeléseket, de nekem jelenleg nem tűnik reálisnak, hogy gazdasági okokból politikai unió (vagy valami olyasmi) jöjjön létre.

A közös külügyi szolgálat nem rossz irány, de annyira nem is nagy befolyású mint pl. a német vagy a francia külügyminisztérium.

lüke 2013.06.16. 07:10:07

meg lennék elégedve, ha csak a demokráciában lenne a különbség
-mert ez vonzat-
de
-eü!nem EU konform
-oktatás
-közintézmények stb
s legföképp az emberi bánásmódban vannak eltérések

Kuviklacz · szemelyesadatok.blogspot.com 2013.06.18. 22:33:17

@sztd: AZt hiszem, két állításodat összekombinálva látszik a lényeg (egy része): a döntésekben a tagállami vezetőknek van meghatározó szerepe (mondjuk ez nem lenne olyan nagy baj egy nemzetközi együttműködés esetén, csak - lásd később). Ők meg rövid távon profitálni akarnak. Ennek egyik módja az, hogy a könnyebb dolgokat csinálják, ami ráadásul meg is látszik a választók zsebén: a gazdasági együttműködést. A másik, meg hogy minden rosszat "Brüsszelre" tolnak.
Ezzel együtt a nem gazdasági témák fokozatosan kerülnek előtérbe, a gazdasági együttműködés jelentősége közben meg nem csökken.
Minden más valahol a gazdasági együttműködés szükségszerűségeiből levezethető (még a demokrácia is, nem csak nemzetközi szinten, még ha nyilván nem csak ezért szeretjük). Viszont ezek ellentmondanak a tagállami vezetők érdekeinek, hiszen hatalmat kell kiadniuk a kezükből. Ezt meg csak akkor csinálják, ha muszáj (válság, valamelyik ország nagyon kilóg a sorból stb.). És ez a korlátjuk az, ami miatt mégsem jó, hogy ennyire meghatározó helyzetben vannak. Az egyik irány, hogy a tagállami parlamentek kapnak egyre nagyobb (most még minimális) szerepet. Ebbe az irányba mutat a német Alkotmánybíróság némely döntése is. Csakhogy a döntéshozatal az ő bekapcsolásukkal nagyon bonyolult lenne (így sem egyszerű, csak sok mindent el lehet intézni munkabizottságokban, ahol tagállamonként egy ember van, aki közvetlen kapcsolatban bír lenni azzal a miniszterrel, aki a politikai jóváhagyást a Tanácsban megadja annak, amit ő letárgyalt).
Egyébként vannak akik eredeti állításodat, vagyis hogy az EU elsősorban gazdasági együttműködés (sőt csak az), pozitívumnak tekintik, és vissza is akarják az EU-t ide téríteni.
Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért
süti beállítások módosítása