A minap egymás után több olyan hír jött, hogy Orbán Viktor közbelép, beavatkozik valamibe (trafikügy, EU-bírálatok, tüntetések, balettintézet-épület stb.), mert a folyamatot megengedhetetlennek tartja. Rögtön azt hirdettem, hogy ez a választási kampány egyik szabott vonulata lesz, és hogy például a busz-pótjegy képviselői mentessége kitalált akció, azért tették a jogszabályba, hogy Orbán közbelépjen, és kivetesse onnan.
Ez a kormányfő filozófiája a 2000-es évek eleje óta, a “megvédés” lovagi gesztusa, nyilván paternalista és populista áthallással, ez dominálta eddig is az Orbán-kormány retorikáját, plusz rímel a kulturális világtrendekre, nézzük csak meg, hány szuperhős-filmet szülnek már mostanában.

De például a trafikügyben miért Orbán akar minket megvédeni a Fidesz-hátország és a Fidesz-dominálta helyi és országos politika képviselői ellenében? Talán nem is uralja a sajátjait?

  A válasz első része unalmas, amellett, hogy dehogynem uralja a sajátjait, hirdetett felfogásában ő az egyszeri trafikos pártján áll, ő az eladó és a vásárló, és ő is egyszeri emberként - de a pozícióját hangsúlyosan felvállalva - fog közbeavatkozni, személyes utasításokkal. A válasz második fele: azért lép közbe, mert képviselők vannak benne a mutyiban, a magyarok pedig a képviselőket utálják a legjobban. Emlékezzünk, hány bázisdemokrata tévéműsor és szervezet fikázta a semmittevő, dohányzó, rosszul öltözködő, szabályokat szegő, agyonkedvezményezett, lakás és utazástámogatott, pótlékokkal és költségtérítéssel körbefizetett stb. képviselőket!

Térjünk erre, vajon miért épp a képviselők szülnek ellenérzést? Hisz ott van a sok miniszter és államtitkár, a még több államigazgatási kinevezett, jó részük amúgy nélkülözhető, de “valaki-valakije”, meg ott vannak a politikai befolyásoláson gazdagodó vállalkozók, satöbbi.

Hát ugye először is a képviselőket megválasztják, ami akár enyhítő körülmény is lehetne - halljuk meg, hány konzervatív szajkózza mostanában a demokratikus legitimációt - , de a magyar ember szemében a megválasztottság inkább probléma, mert őt kell képviselni.
Mindemellett a képviseleti kultúra lent is hiányzik, a magyarok többsége nem képvisel senkit egyesületekben vagy pártokban. A hazai és nemzetközi kutatások szerint a magyar polgár politikai cselekvésként a képviselőknél kilincselést, az érdekkijárást végzi leginkább. Más közéleti tett - akár csak egy megmozduláson való részvétel vagy sportklub-tagság - ritkaságszámba megy. A képviselők viszont nyilván henyélnek. Durván hangzik, de sok magyar az egész közéletből ennyit lát, ért, ergo ennyit is képes szidni. Igaz, ebben már hibás a képviselet is, ennyit tett polgáraink demokratikus politikai szocializációjáért, eleget, köszönjük.

Azért legyünk pozitívak, hála istennek, a trafikügyben legalább talált a választói szidás, fennakadt a mutyiban képviselő is. Nyugodtan higgye el mindenki - de meg is látjuk majd a népszerűségi mutatókon - hogy ezt csak képviselők bulizták ki, durván szemben az orbáni szándékkal.

Valakinek közbe kellene lépni, valakinek mindig közbe kell, mert a dolgok nem mennek jól (igaz, hogy más közbelépések miatt nem mennek jól, de csak zárójelben kukacoskodunk). Kövér László is közbelépett, fellépett  a túl durván fogalmazó és táblákat mutogató ellenzékiek ellen, hogy parlamentünk tekintélye ne essen csúnya képviselők révén. Tök véletlenül megint most és hozzájuk ért el a feddő kéz. A szólásszabadság csorbulásáról úgyis beszélnek mások, mi most konkrétabbak leszünk: eredménye lehet az ellenzék öncenzúrára szoktatása (ami szoktatás nélkül is elég feltűnő volt, de no kukac), vagy épp elenkezőleg, további provokációk kiváltása, ami megint csak szankciókat igényel. Megeshet, hogy az ellenzéknek megéri büntetéseket fizetni, és ezeket a módszereket folytatva teszteli a rendszert, aztán módja nyílik jogorvoslatot kérni, Kövért lemondásra felszólítani, és egyebeket akciózni.

Hacsak Orbán Viktor közbe nem lép, bízzunk benne, tényleg könnyű megszokni, hogy őt várjuk és kérjük. További vigasz, hogy a mi politikai rendszerünkben a miniszterelnöké erős pozíció, az alatta lévők pedig elviszik a felelősséget.

A fékek és ellensúlyok (egyensúlyok) rendszere tehát tényleg nem szűnt meg, csak egy része Orbánba költözött. Bírja, hiszen bevallottan multifunkciós gépezet, a gépen belül egymásnak feszülő folyamatokkal. Úgy működik most Orbán, mint egy politikai motorfék, vezetése alatt ő a motor és ő a fék is, és persze az a nagy helyzet, hogy ez továbbra is imponáló a sok balfék között.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus