A pénteki parlamenti botrány nem volt előzmény nélkül való, elemeit láttuk már korábbi években, és ettől az ellenzéktől is. Valami készült is már.

Kemény értékelések jönnek majd az ilyen akciókról, ennek szeretnék picit és röviden elébe menni.

Ne higgyük el, hogy a hasonló akciók nem méltóak a parlamenthez! Senkinek nem esett baja, még meg is volt a szavazás, a távozó képviselőknek nem kellett félniük - nem úgy, mint mondjuk az előző ciklusban néhányszor.

Ne higgyük el, hogy ez komolyan árt az ország tekintélyének! Ilyet láttak már sok helyütt, ennél durvábbat is, és ugyan nehéz elhinni, de a mi Országgyűlésünk a külsőségeket tekintve elég civilizált volt és maradt is.

Ne higgyük el, hogy a képviselőknek csak törvény- és szmsz-bújó aktakukacoknak kell lenniük, és nem akciózhatnak néha. Na persze ha gyűlöletet gerjesztenek az utcán, atrocitások élére állnak, az utca kedvéért árulják el a parlamenti politizálást, az más. Erről azonban szó sem volt a mostani esetben.

Nem olyan rossz, hogy épp egy ilyen országban mozogni látjuk a politikát és a politikusokat. Hogy van egy kis aktívum! Hogy egy ügynek így nagyobb nyilvánossága lehet! Hogy közpolitikai ügy kerül ekkora reflektorfénybe!

Összességében: időnként ennyinek bele kell férnie. Nagyon időnként, és nem a választási kampány kedvéért. Bár sokan velem pont ellenkezőleg gondolják: számomra az egészből a Jobbik-molinó szövege, a hazárulózás elítélendő, ez valahogy nem kenyerem. De ezen is túl lehet lépni. Meg szeretni sem kell - pláne a törvénytelen akciókért és botrányokozásért - a Jobbikot és az LMP-t, vagy utálni a Fideszt meg mondjuk Kövért, és általában az ilyen vagy olyan típusú politizálást. Csupán: türelmesnek kell lenni velük szemben. Csendben jegyzem meg: a Fidesz-féle parlamenti henger(malom) sem gusztusos, de kapott rengeteg türelmet.

Egy analógia a parlamenti botrányra: Furcsa, mert elsőre nem feltételezné az ember, de amikor több országban a biciklisek számára bevezették a kötelező sisakhasználatot, azonnal megugrott a fejsérültek száma. Miért is? Mert a korábbiakban azok meghaltak, míg sisakkal csak fejsérültek lettek! Lehet, hogy a mi parlamentünk időnkénti balesetei és fejsérülései épp a túlélésnek a jele...

Itt és most az igazi botrány az ígéretszegés: a kormánypárt nem azt képviseli földügyekben, mint amit ígért ellenzékben éveken át, sőt, előző kormányzati ciklusában kizárólagos útként kezelt. Ettől még Ángyánnal sem kell feltétlenül egyetérteni, mert az sem biztos, hogy a családi gazdaságokra építő, azokat kedvező helyzetbe hozó mezőgazdaság az egyetlen jó alternatíva. Csakhogy a nagy osztogató hatalom megszerzéséig ez volt a Fidesz-mantra, és a nagy párt amint volt is, lehetett volna ennek a pártja továbbra is.

Ez hát a folyamatos kérdés: hogy annyi ügy- és elv-lepasszolás után ez a párt: mié? És végül is: kié?

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus