Még hetekkel korábban szerettem volna megírni, hogy mire számíthatunk az októberi választásokig tartó kampányidőszakban. Aztán bejött az ominózus Orbán-beszéd, ami mintha mindent megváltoztatott volna, pedig nem. 

A Fidesz is nagyon szeret adni valami kenyeret a választóinak, csak éppen egy ideje már nehéz mit találni. Az előző ciklusban a gazdasági kiszámíthatóság s vele a versenyképesség beáldozásával szerzett mások pénzéből lehetett osztogatni. Kicsit hasonló még a devizahitelesek végső megsegítése, ami szépen átcsúszott erre a ciklusra.

A múltkor bejelentett korrekciós csomag számomra meglepő volt abból a szempontból, hogy be lett jelentve, maga az irány nem, hiszen most erről fognak szólni a dolgok. A csomag talán a gazdasági szférának szólt, hogy közeledő választás ide vagy oda, a kormány tartja a hiánycélokat. A választás és a költségvetés után pedig nagy reformok várhatóak, megerősítem ezt a jóslatomat.

Szóval a költségvetés előterjesztéséig sem lesz osztogatás, legfeljebb témafelvetések, ahogy ez kezdődni szokott. A folyamat ismerős az elmúlt évekből: nagyhangú bejelentés, amit megtol a közmédia, aztán jön egy korrekció lenyugtatandó a vitákat, majd a törvénykezés (itt már viták nélkül, korrekciók csak fű alatt), de a törvény csak hónapok múlva lép életbe, aztán mikor életbe lép, még csak részlegesen, végül a következő évre kiteljesedik. Amit most kaphatnak a választók, az csak az eleje: kis családtámogatás téma ide, kis nyugdíjasbarátság oda, kis diákhitel-korrekció oda, kis rendpártiság amoda, de ezek csak témák.

Amint már többször írtam, a Fidesz sohasem feledkezik meg az övéiről, a szó minden értelmében véve. Most ideológiamorzsák, egy kis mindennapi populizmus jár mindenkinek. A hardcore-szavazókról pedig pláne nem szabad elfeledkezni, nekik valami nagyon erős kell!

Orbán tusványosi beszéde pedig a hardcore-szavazóknak szól. Kicsit képmutatónak érzem azokat a reakciókat, amelyek azt emelik ki, hogy Orbán mit mondott. Hát mondott olyat most, amit már ne tett volna és ne lett volna explicit érzékelhető? Ugyanazt érzem, mint az őszödi beszédnél, hiszen nyilvánvaló, hogy politikusok handabandáznak és manipulálnak a gondolatmankóikkal, de über-juj, ha erről valaki még beszél is.

A kis dolgokat pedig nem szokták észrevenni az emberek, és gyakran a hozzáértők sem, egy új rendszer kialakítása pedig sok kis lépésből áll. Erre két példát szoktam felhozni: az alkotmánybírósághoz fordulást és a népszavazást. Kedves választó, Te az Alaptörvény hatályba lépése után már nem fordulhatsz az Ab-hoz. Persze nem tetted eddig sem, de voltak nálad figyelmesebbek, akik megtették, ezért nem kaptál sok borzasztóságot a nyakadba. A másik: többé nem fogsz elmenni népszavazásra, ugyanis semmi értelme, ha viszel magaddal még egy embert, akkor sem lesz érvényes. Papíron persze mindkét dolog létezik, lehet az Ab-hoz fordulni, és van népszavazás, csak éppen neked nincs. De ne ess kétségbe, az ilyen finomságokat a nemzetközi összehasonlítást készítő politológusok sem veszik mindig észre, csak megnézik ezt a két opciót, és kipipálják, hogy megvannak.

A szavazók ideológiai vágyainak kielégítését legalább három módon abszolválják a politikusok: vagy 1.) felfűzik a tetteket egy ideológiai elemre (gondolatmankózás, keretezés), vagy 2.) ennek folytatásaképpen átvezetik támogatóikat az ideológia-alkalmazás egy új területére, irányítják, terelgetik őket, vagy 3.) visszamondják azt, amit a véleményvezérek már kialakítottak. Nyilván a legutóbbi a legegyszerűbb, és ezt akarja hallani a keménymag tettek nélküli időszakban. Minderre nem csak a Fidesz képes, a múltkor Schiffer András egyik interjújában nem is csinált mást, mint gyakorlatilag szó szerint elismételte a harmadikutas-blogok összes állítását ugyanazokkal a szavakkal, még csak új árnyalatot vagy továbbvezetést sem beletéve (szerintem kifejezetten betanulta azokat).
Az is elképzelhető, hogy a törzs kielégítésével együtt Orbán rögtön ugrik tovább az első opcióra, hogy valamerre elvigye a közösséget. (Ekkor pl. a rendszersajátosságok további mélyítése a reformok túlélését szolgálhatja.)

A kemény Fidesz-szavazók kielégítéséhez azokat kell mondani, amiket a sokat idézett Mandiner-kommentelőknél olvashatunk, itt már régen és sokszor előadták azt, amit Orbán legutóbb. A nyilvánosság ezen terében a lényeg a virtuális vér folyatása, kommunistáké és liberálisoké, meg azoké, ami épp így jelzőzhető. Jól ismert verbális erőszak, kiirtani, pusztuljon, véget vetünk neki, amit azonban mindig tovább kell radikalizálni. Ez még úgy tizenöt évvel ezelőtt embereken kezdődött, aztán átment ideológiákra, majd pártokra, végül a rendszerkeretekre is. Nem az ellenség tartja egyben a tábort, az csak a második lépés (hiszen keresni kell), az erőszak az első. És mivel a Fidesz egyféleképp tud politizálni, ami az erőszakkal operál, az "illiberális demokrácia" és minden műve csak a táborösszetartó erőszakosság egyik megnyilvánulási formája. Csöppet sem alapnak vagy célnak kiérlelt, ideológiailag átgondolt valami, hanem egész egyszerűen odértek hozzá.

Vigyázat, az erőszakosságot sokan a konfliktusos jelzővel illetik, tévesen, mert a konfliktusság értékkérdés és szükségszerű (ti. érték több van), míg az erőszak módszertani kérdés, és a politika általában a visszafogásában érdekelt. Egyet kell értenem azokkal, akik szerint az Orbán-beszéd az őt és a jogállammal szembeni intézkedéseket folyton védő és magyarázó véleményvezéreket vágta pofán, és tette hiteltelenné. És ugyanők magyarázták mindeddig az erőszakosságot konfliktusosságként, ezt ne felejtsük el.

Az első Fidesz-ciklusban, a csonka médiakuratóriumok parlamenti elfogadása idején egy internetes fórumon kaptam olyan választ kaptam, ami le is állította a vitát, mert már nem tudtam mit felelni. Azt mondta a Fidesz egészen nyilvánvaló alkotmányellenes intézkedéseit (ami akkor még nem volt sok) védő illető, hogy a többi párt ugyan betartja a demokratikus játékszabályokat, de az csak látszat, valójában nem demokratikusak, míg a Fidesz bár itt nem tartja be, valójában ő az egyetlen igazán demokratikus. Én pedig nem látom meg ezt a fensőbb igazságot, csak a felszínt.

Szó ami szó, tanultam belőle, és próbálom mindig ezt a fenső igazságot is meglátni, hátha egy dolog nem az, aminek látszik, és egy politikus fejében is létezhet valami komplexebb világ. Aztán meg jönnek az ilyen beszédek. És a sok pocsékba veszett energia, ó, kedves olvasók, ha Gyurcsány és Orbán az ilyen beszédeket legelőre hozta volna, sok időt megspórolhatott volna valamennyiünknek.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus