Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért

2014. augusztus 04. 16:25 - politologus

A fensőbb igazság

Még hetekkel korábban szerettem volna megírni, hogy mire számíthatunk az októberi választásokig tartó kampányidőszakban. Aztán bejött az ominózus Orbán-beszéd, ami mintha mindent megváltoztatott volna, pedig nem. 

A Fidesz is nagyon szeret adni valami kenyeret a választóinak, csak éppen egy ideje már nehéz mit találni. Az előző ciklusban a gazdasági kiszámíthatóság s vele a versenyképesség beáldozásával szerzett mások pénzéből lehetett osztogatni. Kicsit hasonló még a devizahitelesek végső megsegítése, ami szépen átcsúszott erre a ciklusra.

A múltkor bejelentett korrekciós csomag számomra meglepő volt abból a szempontból, hogy be lett jelentve, maga az irány nem, hiszen most erről fognak szólni a dolgok. A csomag talán a gazdasági szférának szólt, hogy közeledő választás ide vagy oda, a kormány tartja a hiánycélokat. A választás és a költségvetés után pedig nagy reformok várhatóak, megerősítem ezt a jóslatomat.

Szóval a költségvetés előterjesztéséig sem lesz osztogatás, legfeljebb témafelvetések, ahogy ez kezdődni szokott. A folyamat ismerős az elmúlt évekből: nagyhangú bejelentés, amit megtol a közmédia, aztán jön egy korrekció lenyugtatandó a vitákat, majd a törvénykezés (itt már viták nélkül, korrekciók csak fű alatt), de a törvény csak hónapok múlva lép életbe, aztán mikor életbe lép, még csak részlegesen, végül a következő évre kiteljesedik. Amit most kaphatnak a választók, az csak az eleje: kis családtámogatás téma ide, kis nyugdíjasbarátság oda, kis diákhitel-korrekció oda, kis rendpártiság amoda, de ezek csak témák.

Amint már többször írtam, a Fidesz sohasem feledkezik meg az övéiről, a szó minden értelmében véve. Most ideológiamorzsák, egy kis mindennapi populizmus jár mindenkinek. A hardcore-szavazókról pedig pláne nem szabad elfeledkezni, nekik valami nagyon erős kell!

Orbán tusványosi beszéde pedig a hardcore-szavazóknak szól. Kicsit képmutatónak érzem azokat a reakciókat, amelyek azt emelik ki, hogy Orbán mit mondott. Hát mondott olyat most, amit már ne tett volna és ne lett volna explicit érzékelhető? Ugyanazt érzem, mint az őszödi beszédnél, hiszen nyilvánvaló, hogy politikusok handabandáznak és manipulálnak a gondolatmankóikkal, de über-juj, ha erről valaki még beszél is.

A kis dolgokat pedig nem szokták észrevenni az emberek, és gyakran a hozzáértők sem, egy új rendszer kialakítása pedig sok kis lépésből áll. Erre két példát szoktam felhozni: az alkotmánybírósághoz fordulást és a népszavazást. Kedves választó, Te az Alaptörvény hatályba lépése után már nem fordulhatsz az Ab-hoz. Persze nem tetted eddig sem, de voltak nálad figyelmesebbek, akik megtették, ezért nem kaptál sok borzasztóságot a nyakadba. A másik: többé nem fogsz elmenni népszavazásra, ugyanis semmi értelme, ha viszel magaddal még egy embert, akkor sem lesz érvényes. Papíron persze mindkét dolog létezik, lehet az Ab-hoz fordulni, és van népszavazás, csak éppen neked nincs. De ne ess kétségbe, az ilyen finomságokat a nemzetközi összehasonlítást készítő politológusok sem veszik mindig észre, csak megnézik ezt a két opciót, és kipipálják, hogy megvannak.

A szavazók ideológiai vágyainak kielégítését legalább három módon abszolválják a politikusok: vagy 1.) felfűzik a tetteket egy ideológiai elemre (gondolatmankózás, keretezés), vagy 2.) ennek folytatásaképpen átvezetik támogatóikat az ideológia-alkalmazás egy új területére, irányítják, terelgetik őket, vagy 3.) visszamondják azt, amit a véleményvezérek már kialakítottak. Nyilván a legutóbbi a legegyszerűbb, és ezt akarja hallani a keménymag tettek nélküli időszakban. Minderre nem csak a Fidesz képes, a múltkor Schiffer András egyik interjújában nem is csinált mást, mint gyakorlatilag szó szerint elismételte a harmadikutas-blogok összes állítását ugyanazokkal a szavakkal, még csak új árnyalatot vagy továbbvezetést sem beletéve (szerintem kifejezetten betanulta azokat).
Az is elképzelhető, hogy a törzs kielégítésével együtt Orbán rögtön ugrik tovább az első opcióra, hogy valamerre elvigye a közösséget. (Ekkor pl. a rendszersajátosságok további mélyítése a reformok túlélését szolgálhatja.)

A kemény Fidesz-szavazók kielégítéséhez azokat kell mondani, amiket a sokat idézett Mandiner-kommentelőknél olvashatunk, itt már régen és sokszor előadták azt, amit Orbán legutóbb. A nyilvánosság ezen terében a lényeg a virtuális vér folyatása, kommunistáké és liberálisoké, meg azoké, ami épp így jelzőzhető. Jól ismert verbális erőszak, kiirtani, pusztuljon, véget vetünk neki, amit azonban mindig tovább kell radikalizálni. Ez még úgy tizenöt évvel ezelőtt embereken kezdődött, aztán átment ideológiákra, majd pártokra, végül a rendszerkeretekre is. Nem az ellenség tartja egyben a tábort, az csak a második lépés (hiszen keresni kell), az erőszak az első. És mivel a Fidesz egyféleképp tud politizálni, ami az erőszakkal operál, az "illiberális demokrácia" és minden műve csak a táborösszetartó erőszakosság egyik megnyilvánulási formája. Csöppet sem alapnak vagy célnak kiérlelt, ideológiailag átgondolt valami, hanem egész egyszerűen odértek hozzá.

Vigyázat, az erőszakosságot sokan a konfliktusos jelzővel illetik, tévesen, mert a konfliktusság értékkérdés és szükségszerű (ti. érték több van), míg az erőszak módszertani kérdés, és a politika általában a visszafogásában érdekelt. Egyet kell értenem azokkal, akik szerint az Orbán-beszéd az őt és a jogállammal szembeni intézkedéseket folyton védő és magyarázó véleményvezéreket vágta pofán, és tette hiteltelenné. És ugyanők magyarázták mindeddig az erőszakosságot konfliktusosságként, ezt ne felejtsük el.

Az első Fidesz-ciklusban, a csonka médiakuratóriumok parlamenti elfogadása idején egy internetes fórumon kaptam olyan választ kaptam, ami le is állította a vitát, mert már nem tudtam mit felelni. Azt mondta a Fidesz egészen nyilvánvaló alkotmányellenes intézkedéseit (ami akkor még nem volt sok) védő illető, hogy a többi párt ugyan betartja a demokratikus játékszabályokat, de az csak látszat, valójában nem demokratikusak, míg a Fidesz bár itt nem tartja be, valójában ő az egyetlen igazán demokratikus. Én pedig nem látom meg ezt a fensőbb igazságot, csak a felszínt.

Szó ami szó, tanultam belőle, és próbálom mindig ezt a fenső igazságot is meglátni, hátha egy dolog nem az, aminek látszik, és egy politikus fejében is létezhet valami komplexebb világ. Aztán meg jönnek az ilyen beszédek. És a sok pocsékba veszett energia, ó, kedves olvasók, ha Gyurcsány és Orbán az ilyen beszédeket legelőre hozta volna, sok időt megspórolhatott volna valamennyiünknek.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
follow us in feedly

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr766573197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval, a gondolkodó birca · http://maxval.co.nr 2014.08.04. 16:43:45

Valójában Orbán kimondta azt, amit én mondogatok évek óta.

mizrolist 2014.08.05. 00:05:08

@maxval, a gondolkodó birca: ettől még messze nem lesz igazad...

Blogger Géza 2014.08.05. 15:30:38

". Kedves választó, Te az Alaptörvény hatályba lépése után már nem fordulhatsz az Ab-hoz. "

Ez ugye egy elég durva csúsztatás. Az érintett választó igenis fordulhat az alkotmánybírósághoz:

"Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be az ügyében lefolytatott bírósági eljárás során. Az Abtv. 27. §-a alapján az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet nyújthat be alkotmányjogi panaszt, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Mindkét esetben akkor lehet csak panaszt benyújtani, ha az érintett a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

Az Abtv. 26. § (2) bekezdés szerinti alkotmányjogi panasz eljárást szintén csak az érintett személy vagy szervezet kezdeményezheti. Az eljárás alapvető feltétele, hogy a jogsérelem az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következzen be, és ne álljon rendelkezésre a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás."

www.mkab.hu/alkotmanyjogi-panasz/tajekoztato

Pusztán az unatkozó nyugdíjas jogászok ellen van az új szabályozás, akik minden hülyeség miatt az AB-re mentek. Ennek következtében hatalmas ügyhátralék halmozódott fel, mert az AB meg egyszerűen nem foglalkozott ezekkel. Így volt papíron valami, ami a gyakorlatban nem működött. Ehelyett most van egy olyan szabályozás, ami talán a gyakorlatban is tud működni. Ugye minden jogszabály annyit ér, ami abból meg is tud valósulni...

Blogger Géza 2014.08.05. 15:43:41

Egyébként Orbán beszédében semmi erőszak nem volt. Sokkal inkább a rá adott reakciók voltak erőszakosak, hisztérikusak, fenyegetőek. Tehát az egész elemzés totálisan fals. A poszt nem a tényekből indul ki, hanem megpróbálja a tényeket a koncepciójához igazítani.

politologus · http://politologus.blog.hu 2014.08.05. 16:34:05

@Blogger Géza: Eszemben sem volt csúsztatni, de ilyenkor nincs mód túlrészletezni a dolgot.
Az alkotmányjogi panasz nem pótolja az eddigi egyéni Ab-hez fordulást alkotmányellenesség esetén, nem is arra való. Sőt, ha jól tudom, csak akkor ítél meg ilyet az Ab, ha egyértelműen bizonyítható a joghátrány, vagyis ha pl. vmiről most dönt egy törvény, ami nekem 20 év múlva okoz hátrányt, akkor dönt majd róla az Ab, de sajna, már nincs értelme.

Az ombudsmanhoz került az Ab-hez fordulás, ő szűri az állampolgári beadványokat. És itt a lényeg, mert ő kinevezett tisztségviselő, akinek kiválasztásába a kormánytöbbséghez való lojalitás is számít, majd munkája ideje alatt befolyásolható újraválaszthatósági esélyeinek lobogtatásával.

Az unatkozó jogászos dologban lehet igazság, de ha az ilyen (elő)ítéleteket rendszeralkotó elképzeléseinkbe beleszőjük, bármiféle képviseleti, jogalkotó, jogalkalmazó stb. intézmény létét simán megkérdőjelezhetjük.

politologus · http://politologus.blog.hu 2014.08.05. 16:41:41

@Blogger Géza: Nem Orbán beszédét tartom erőszakosnak, de Orbán politikáját igen, sőt, a Fideszt és sok hívője politikai gondolkodását is. Azt állítom, hogy fideszék sok erőszakos politikai módszert alkalmaztak (ez az első ciklusukban inkább csak határozottság volt, talán a választási kudarc ártott meg), ami bejött, és ma már azt gondolják, ez nem is megy másképp, ez az egyedüli jó politika. Mindennek elhitetésében bőszen segít egy az éleket mindig tompítgató véleményvezéri kör. Jelen pillanatban nem is tudnék olyan mocskos dolgot kitalálni (nincs rá fantáziám), amit a politika megtehet, de egy ilyen kör ne azt harsogná, hogy ez csak határozottság és kormányzóképesség.

Blogger Géza 2014.08.05. 17:37:01

@politologus: Akkor ezt másik oldalról azt jelenti, hogy a kormányzat csak addig megy el, ameddig a nép még követni tudja és elfogadja. Ez akkora baj?

Egyébként azt, hgoy valamit "határozottságnak" vagy "erőszakosságnak" minősítünk, tényleg erősen szubjektív.

Minden érdemi kormányzati intézkedésnek vannak kárvallottjai. Akik esetleg tiltakoznak, síránkoznak, Amerikába szaladnak panaszkodni stb. Ha most a kormány ilyenkor nem hátrál meg, akkor nyugodtan rá lehet sütni, hogy "agresszív". Na bumm. Tapasztalok alapján a semmitevés sokkal károsabb, kb egyenes út az államcsőd felé.

Blogger Géza 2014.08.05. 17:38:18

@politologus: Ez nem előítélet volt, hanem tapasztalat.

politologus · http://politologus.blog.hu 2014.08.05. 19:52:05

@Blogger Géza: ha a kormányzat kereteit kizárólagosan a népítélethez igazítjuk, vígan elfogadunk bármilyen uralmat (pláne, hogy megfélemlítés esetén a nép sokáig fogja az aktuális kereteket "akarni", és tényleg, még szeretni is fogja, csak rosszabb ne legyen). Ez így nem elégséges, gumikeret.

Szerintem határozottság és erőszakosság közötti határ leírható minimálisan úgy, hogy erőszakos az, ami már nem feltétlenül szükséges. És persze egyáltalán miért kell annyira valami? Értékvállalás nélkül ezek eldönthetelenek, de értékvállalást igényel cél és eszköz is. Aztán meg iskolát teremt minden intézkedés, egy politikus helyében ez folyton észben tartanám.

A szubjektivitásról: ez csak annyira szubjektív, mint amennyire egy olyan kijelentés, hogy pl. a liberális/illiberális demokrácia a legjobb, vagy pl. annyira, mint ahogyan egy bíróság ítél. Nem a szubjektivitás léte számít, hanem az érvek minősége, logikus rendszere.

A tapasztalatról, amit írsz: pl. a konstruktív bizalmatlansági indítványt is ritkán használják a tapasztalat szerint, vagy ott van a francia alkotmány egy pontja, ami sok mindenre lehetőséget adna, de nem vetették be soha - de ettől még ezek nem felesleges rendszerelemek, a létük számít.

Végül: én arra törekszem, hogy a lefolytatott viták ne maradjanak értelmetlenül. A rendszerváltás, a D-209 vagy az Őszöd-ügy értelméből mereven fidszes szempontból elég annyi, hogy őket segítette hatalomra. Nekem több kell, és azt gondolom, sok Fidesz-támogató is többet gondol erről, akkor viszont szembe kell nézni azzal, hogy a lefolytatott viták eredményét számon kérik rajtuk is.

Blogger Géza 2014.08.05. 20:34:40

@politologus: "erőszakos az, ami már nem feltétlenül szükséges." És ki dönti el, mi a "nem feltétlenül szükséges"? Ezt gyakorlatilag bármilyen intézkedésre rá lehet húzni. Hiszen ha A módszerrel beszedek egy bizonyos adót, ahelyett lehetne hagyni az egészet a csudába, és helyette B módszerrel beszedni. Vagy: élhettünk volna életünk végéig az 1949-es (módosított) alkotmánnyal, nem dőlt volna össze a világ.

politologus · http://politologus.blog.hu 2014.08.05. 23:02:48

@Blogger Géza: Nem akarom túlzottan kitágítani az erőszakosság fogalmát, számomra elég azt a politika személyek, szervezetek és intézmények elleni támadására korlátozni.

Blogger Géza 2014.08.05. 23:32:28

@politologus: Na, akkor szerintem meg megint az van, hogy sokkal agresszívebb módon támadják Orbán Viktort és a Fideszt, mint fordítva.

sztd 2014.08.26. 09:44:08

Tudom, hogy nagyon sokára olvastam a bejegyzést, de talán még a szerző tud válaszolni a kérdésre:

Személy szerint a mandiner olvasatával értek egyet, egy demokrácia nem csak liberális lehet, a liberális demokrácia önmagában demokratikus értelemben szűkebb, mint a tiszta (pl. közvetlen) demokrácia. A svájci rendszer szerintem demokrácia, de döntései jelentős részében egyáltalán nem liberális (pl. minaret építésének népszavazásos tilalma).

Azt gondolom, hogy a liberális értékrend elvárása már jó ideje azon az úton halad, hogy a demokrácia kárára van. Számomra Orbán Viktor kijelentése ennek a kifejezetten provokatív megnyilvánulása. Azért provokatív, mert, ha értékelvű demokráciát akarna, akkor az lehetne konzervatív is, nem kell ahhoz illiberálisnak lenni (nem kell feltétlenül tagadni az összes liberális értéket, csak mert többet károsnak tartunk), de azzal nem is lehet vitát nyitni, érveket/gondolatokat elmondani úgy, hogy arra figyeljenek is.

politologus · http://politologus.blog.hu 2014.08.26. 23:05:15

@sztd: Meglehet, hogy az illiberálisozás a figyelemfelkeltést szolgálta, be is jött. (bár ha már figyelemfelkeltés: a támadó és magyarázó tábor összeugrasztására is jó volt) Ugyanakkor ezt már évek óta előkészítették a Fidesz-közeli véleményvezérek, magyarázandó a Fidesz-kormányzás újabb és újabb pofonjait a jogállamiságra (nem a demokráciára!). Sokszor írtam már, amit itt Te is, hogy a demokrácia alcsony követelmény, nem nagy cucc, egy csomó elnyomó rezsim is megfelelhet neki. Ha jelzővel illetjük (pluralista, konszociális, képviseleti stb.) vagy a jogállamiságot hozzávesszük, akkor kapjuk meg a nyugati demokrácia-modelleket. (A svájci modell nagyon más, de a liberális demokráciával nem áll szemben.)
Azonban akár Orbán, akár a véleményvezérek értelmezését nézem, mind reaktív, magyarázó, sokszor mosdató. Ez az egész nem volt meghirdetett program, kibontott elképzelés, és az agytrösztök részéről sem láttam ilyet. Az illiberális demokráciának nem volt, és most sincs magyar háttere, és itt most jóindulatúan tekintsünk el attól az opciótól, hogy az államszocializmus rajongói vagy a szélsőségesek/radikálisok biztos gondolkozatk már egy nekik tetsző illib rendszeren. Háttere a Fidesznek van, és Orbán akármelyik modellt meghirdethette volna, a magyarázók úgyis megmagyarázzák, hogy az mennyire hasznos. Na erre hoznám most Török Gábor módszerét: a megértéshez képzeljük el, hogy Gyurcsány Ferenc (vagy Medgyessy, netalántán Horn Gyula!) elmélkedett volna úgy, mint most Orbán vagy a kórus, hogy le kell bontogatni a liberális demokrácia egyes elemeit - hát "a kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna" Kövér László-i tézis elhangzott volna néhányszor.

sztd 2014.08.27. 10:01:13

@politologus: Egyetértek azzal, hogy Gyurcsány kijelentése esetén a Fidesz ugrott volna, ahogy kölcsönösen ugrottak egymás orosz kapcsolataira/üzleteire is és putyinizálódást kiáltottak (nem lepődnék meg, ha mindkét esetben volna a vádaknak valamekkora megalapozottsága).

Azt gondolom, hogy tökéletes ellentéteket nem lehet politikában létrehozni, mindig van valahol átfedés és/vagy egyetértés, de azt sokkal könnyebb meghirdetni, mint kifejteni, hogy melyik árnyalatban tér el a két nézet. Ilyen értelemben Orbán Viktor megnyilatkozását a konfrontatív stílusa megnyilvánulásának látom, Medgyessy ilyet nem azért nem mondott volna, mert annyival jobban hisz a demokráciában, hanem mert sokkal simulékonyabb a modora (és, mert kevéssé áll neki jól, ha filozofál), de Gyurcsány pl. tett olyan kijelentést, hogy Mária levette a kezét az országról.

politologus · http://politologus.blog.hu 2014.08.27. 11:08:53

@sztd: Igazad van. Orbánnak egyébként ebben az ügyben nem a konfrontatív stílusa mutatkozott meg, hanem politológuskodása, amiből van évente néhány, és ezek általában elsimító, közbeszéd-bejárató jellegű elmélkedések (vagyis szerintem épp a már meglévő konfliktust zárja velük rövidre, egy utolsó konfliktusossággal lezárja a saját részét a vitában).
Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért
süti beállítások módosítása