Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért

2015. január 04. 14:29 - politologus

Ez mind a pénzről szól 2.

Mintha megismétlődnének sorban az előző ciklus eseményei: a magánnyugdíjrendszer kormányzati megtámadása, a tüntetéssorozat, az állam terjeszkedése. Ami nagyon más, azt sokszor fogjátok olvasni itt: a véleményekben használt szavak jelentése, a jelentések száma és tartalma, objektívitásának mértéke.

A korrupció fogalma alatt a kormányfő és köre csak azt érti, hogy egy köztisztviselő pénzt kap vállalkozótól valamiféle előnyszerzésért. No erre hirdetik a zéró toleranciát, az ilyen köztisztviselő el lesz kapva. De nem értik bele a korrupció fogalmába a közbeszerzési osztogatást a közeli vállalkozóknak, az ezekre szabott pályázati kiírásokat és jogszabályokat, merthogy az ilyen a kormányzat illetékességi körébe tartozik, az meg van választva, illetve ezek a vállalkozók mégiscsak magyarok.

Csakhogy nehéz elfogadni a korrupció fogalmának leszűkítését, mikor az országok korrupciós fokának megmérésébe a borravalóadás szokását is beleveszik.

Ha tetszik, ha nem, az állam változtatási joga a a magánszféra, vagyis a vállalkozás világa fölött a korrupciós pénz forrásait szüli meg. Ez alap, és nem kormányfüggő, hanem kultúrafüggő, ellenben a rá adott válasz már nagyon is a kormánytól függ. Ha például úgy válaszol az állam, hogy minden közpénz útját rögzítő irat és adat azonnal a nyilvánosság rendelkezésére áll az állam által létesített betekintési irodákban, akkor jobban elhiszem a zéró toleranciát. 

(a kép forrása: iop.harvard.edu)

 

Az állam korrupcióteremtése vagy újítással, vagy a régi viszonyok helyben hagyásával történik. A közvélekedés általában csak az újítás korrupcióveszélyességét veszi észre, pedig a status quo fenntartása is az, annál inkább, minél több csatornán érintett az állam. Ekkor a meglévő viszonyok fenntartására is be lehet szedni, csak elég megkínálni a piaci szereplőket egy kis változtatási javaslattal, fizetni fognak, hogy ne változzon semmi. A szabadpiaci területeken inkább az újítással lehet korrupciós pénzhez jutni azáltal, hogy a kedvező helyzetbe jutó piaci szereplő biztosan fizetni fog.

Elóbbire példa e két Fidesz-ciklusban a gyógyszertárak, a bankok, az energia- és közműcégek fenyegetése, utóbbira a hipermarketláncok megcélzása. A manyup-pénztárak ügye csak most lett része a másodiknak, a 2010-es célzás már a durvaságával is mutatta, hogy a kormányzat nem a kenőpénzért teszi, hanem a költségvetési bevételért, amiből meg némi áttételekkel válhat korrupciós pénz is.

Most nyilván kérdezitek, valóban úgy gondoljuk-e, hogy az állam vezetői némi pénz jövetele vagy nem jövetele okán változtatnak magasztos politikai és államszervezői céljaikon. De még mennyire így gondoljuk, és erre nem is kell más érv, mint látni általában ennek a magyar világnak az auráját, működését, kultúráját. Ha kell más érv is, akkor meg érdemes megvizsgálni, mennyire elengedhetetlenül szükségesek azok a bizonyos magasztos politikai és államszervezési célok. Mert amely intézkedések olyannyira szükségesek és magasztosak, azok részletes, kidolgozott javaslatait bizonyára évek óta hirdeti a célt elérni kívánó politikai erő.

Picit vissza a manyup-szétverésre: erről írta a múltkor Romhányi Balázs, hogy 2010-ben a kormányzat az állampolgárok durva fenyegetésével eredetileg csak 600 milliárdos állami bevételt akart elérni. Az ember ezeket már el is felejti... Ha ez igaz, akkor azt a gondolatmankót adnánk, hogy Orbán Viktor 600 milliárdra nézte le a magyar polgárokat, akik válaszul 2700 milliárdra nézték le saját magukat. Csoda-e, ha a politika ettől még vérszemet is kap? Így a választói közösség részese lett a később történteknek, felelős is érte.

A keletkező korrupciós pénzek egy része valóban kézzel foghatóvá manifesztálódik. Emlékszünk Zuschlag elbeszélésére az MSZP-pártelnök mögötti páncélszekrényről? Higgyük csak el nyugodtan, hogy valóban adnak át pártemberek készpénzkötegeket más pártembereknek. Az már sokkal inkább tűnik a fideszes kampányguru találmányának, hogy ezt a pártelnök teszi egy jó nagy páncélszekrényből. Maga a jelenség létezik, és a pénzkötegek vállalkozóktól érkeznek, akik azt szeretnék, hogy a következő ciklusban is úgy menjen minden, mint most megy.

A kézzel fogható valóságot nem lehet oly egyszerűen az emberek tudomására hozni. Amikor véleménycikkeket, elemzéseket olvasunk az olyan kormányzatnak kedves cégekről, mint a CBA, a Közgép-csoport, Andy Vajna érdekeltségei vagy a Századvég, jó tudnunk, hogy az esetleges perek miatt nem írják le, hogy ezek a cégek politikusok és pártok kifizetőhelyei is lennének.

Nem evidens, hogy ennek így kellene lennie, enélkül is mehetne pénz a politikához. Az állmatól mentesebb piac nem keletkeztet korrupciós pénzt, mert egy adott ágazaton belül az ügyfelekért - és nem a döntéshozók pénztárcájáért folyó - verseny az eszköz az előnyszerzésre. Ez termel viszont lobbipénzt, mert az ágazat szívesen veszi és megfizeti a szabadságot, amit a politikától kap. Ez a pénz már láthatóságot követel, amin a választópolgárok is nyerhetnek.

A Fidesz nyilvánvalóan hiteles volt, van, lesz nagyon sok embernek, akár nagyon-nagyon sokáig még. De egy dolgot mindenki érez: a magyar gazdaság fejlődésének valószínűleg legfőbb gátja a politika és a gazdaság viszonyának átlathatatlansága, korruptsága, a Fidesz-kormányzat pedig sokkal többet tesz ezért, mint ez ellen.

A rendszerkritikus tüntetések szervezői például ebben, az átláthatóság követelésében konkrét témákat és javaslatokat nyújthatnak. Ezzel mindenki egyetértene, vagy ellene tiltakozni legalábbis alig merne, hiszen az túl átlátszó volna.

Ha tetszett a poszt, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
follow us in feedly

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr617040647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Netuddki. 2015.01.05. 09:02:19

Teljesen felesleges ilyeneken agyalni.
Ha valóban politológus vagy akkor szerintem megérted, hogy a közel és régmúltban volt egypár olyan ügye az orbán rezsim "prominens" képviselőinek amivel még mindig adósok a választóik (és nem választóik) felé. Számomra az a dolog, hogy elsunnyogták egyvalamit jelent. Azt, hogy bűnösök sikkasztás, nagy értékű lopás, hatalommal visszaélés bűnében. Mindezt folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetve. Az a tény, hogy mindebben cinkosak azok az állami vezetők, szervezetek (legfőbb ügyész, NAV), akiknek ezeknek a cselekményeknek felderítése lenne a feladatuk, további, nagyon súlyos problémákat is felvet.

Szóval ne csináljunk úgy mintha egy elefántcsonttoronyból elmélkednénk Magyarország dolgain...

2016.03.18. 06:02:26

Párt támogatás= csak tagdíj 100Ft/hó maximalizálva! Így kiderülne mennyi valós támogatójuk van! Tartsák el magukat, sok szélhámos nem törekedne párt állásba, mert sóra valóra se jutna ha tagok befizetéséből kéne megélnie!
Állambölcseleti aforizmák

„…nem szabad, hogy egy államban kiemelkedő tisztességeket nyerhessen valaki azon az alapon, hogy gazdagságával kitűnik, sőt az erény sem lehet jogcím, ha hiányzik belőle a józan meggondolás” Platón — 32/7288-729

„Ha hitvány gazemberek kerülnek magas polcra, amennyivel méltatlanabbak erre, ugyanannyival gondatlanabbak és felelőtlenebbek lesznek, s eltelnek esztelen hetykeséggel és vakmerőséggel” (Demokritosz — 41/48)

„…az uralkodókra nézve nem előnyös, ha az alattvalóikban fennkölt gondolkodás, erős barátságok és életközösségek keletkeznek…” (Platón — 31/608) (üldözte is a kommunista párt az egyházat, és az egyesületet!)

„Ha valaki a közvagyon megdézsmálásában találtatik vétkesnek, csak akkor szabaduljon a börtönből, ha kiengesztelte a várost, vagy pedig az okozott kár kétszeresét térítette meg.” (Platon — 32/917)

„… nem nevetséges-e ha egész államok, népek közösségben, hivatalosan hazudnak?”
Lukianosz.
Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért
süti beállítások módosítása