Westerosi választási riportunk első részében a déli országrészről szóltunk, most Észak van soron. Az itteni politikai klíma más, mint délen: a viszonyok tartósabbak, a hagyományok erősebbek. Újabban mégis nagyot fordult itt a világ a Starkok bukásával és az Éjjeli Őrség gyengülésével, és csöppet sem mindegy, hogy a létrejött hatalmi vákuumba ki és hogyan tud benyomulni.

Első helyszínünkön, Felső-Északon rég nem rúgnak labdába a nagy hagyományú - mondjuk: „történelmi” – pártok. A regionális választások két legesélyesebb pártja, a Vadak és a Mások nevű formációk nem illeszthetők be a megszokott keretekbe, és velük mindenképpen a politika új korszaka jön el Észak, és idővel akár egész Westeros számára.

A végeredmény egyértelmű: a rideghoni körzetben a Mások kiütésszerű győzelmet arattak. A Mások sikerének titka az a manipulatív technika, ahogyan újabb és újabb híveiket megszerzik, majd szinte marionettfiguraként mozgatják őket. Aktivistáik elől lehetetlen elfutni: áldozatukat körbeállják, szinte lyukat beszélnek a hasába, és már egy csillogó szemű aktivistával több portyázik tovább.

Választási gyűlés Rideghonban - itt még a Vadak vannak többen...

A mindig a hideg számítás vezette gazdasági tevékenységükről meghökkentő részleteket tárt föl a vakondvárosi tényfeltáró lap, a Joramun Kürtje. A cikk szerint a Mások bevásárolták magukat a temetőbizniszbe, miközben a magánkórházak és nyugdíjasotthonok működtetésében már évek óta szinte monopolhelyzetbe kerültek. - Amint errefelé beszélik, egy északi utolsó éveiben majd’ biztosan kapcsolatba kerül a Másokkal. Sebaj, legalább élhető közelségbe hozzák egymáshoz a vén csontokat – jegyzi meg lakonikusan a lap.

Legújabb, „Kelj fel és járj!” elnevezésű kampányukban a csontritkulás ellen küzdenek, s példaként saját nyugdíjasaik kiváló statisztikáit mutogatják. – A csontnak bírnia kell a terhelést, másképp nem tud hegyet, völgyet, falat mászni. A nagy útnak nekivágni csak egészséges csontokkal lehet – írják némileg talányosan (avagy cinikusan?) brosúrájukban. Ellenfeleiknek ez az ügy is gyanús volt, és nagyobb átlátszóságot követeltek a választási pénzköltések kapcsán. A Vadak tüntetői többször "üvegzseb! üvegzseb!" kiáltásokkal zavarták meg a Mások erődemonstrációit, és nagy üvegdarabbal kezükben jelezték, hogy ezzel lehetne megfékezni a Mások nyomulását. 

Kelj fel és járj! - a Mások új életet lehelnek a vén csontokba

Ám a választásokon vesztes Vadak képtelenek értékelhető sikert felmutatni, mióta karizmatikus vezetőjüket, Mance Rydert lemondatták a Stannis Párttal kötött választási megállapodás során. Majd később, a szokásos együtt vagy külön indulás vitáján a thenn-frakció otthagyta a szövetséget, az Éjjeli Őrség meg csak fél szívvel támogatott, így meg is indult a bukás lavinaszerű folyamata. De vajon mi lesz a Vadak vezetéséhez idomult lakosság életmódjával az új hatalom alatt?

Hiszen a két párt konfliktusa ősi és feloldhatatlan, leginkább a földművelés és vidékfejlesztés területén. A Vadak déli irányú új földosztást szorgalmaznak évek óta. Ez találkozott is a Feketevári Kormányhivatal integrációs tevékenységével, a „Földet munkáért” akcióprogrammal, úgyhogy időközben meg is kezdődött az Adomány termőföldjeinek felmérése. A Mások Párt ellenzi ezt, inkább a röghöz kötés híve, és igyekezne megakadályozni a délre vándorlást, amint jelszavuk is mondja: „itt élned, halnod kell”.
A legrosszabb verzió szerint a Mások erőszakos asszimilációval megölnek egy életformát, és feltámasztanak valami már rég meghaladottat.

A marcona külső ne tévesszen meg senkit: a Vadak veszélyben

Észak legdélibb és egyben legnagyobb presztízsű tartományát, Derest még nem érintette meg az „új politika” szele, itt továbbra is hagyományos pártok osztják a lapokat. A Starkok hosszú uralmát felváltó Bolton Párt immár hosszú távra rendezkedhet be: utolsó ellenfelét, Stanniséket teljesen bedarálta a választásokon. A siker oka többtényezős: először is a jó szövetségi politika, másodikként a helyi viszonyok ismerete, harmadikként pedig az ellenfél súlyos baklövései.

Boltonék ifjú alelnöke és kampányfőnöke, Ramsay - a „Fattyú” - megnyerte a pártnak Sansa Starkot, így megszólítva a hagyományos Stark-szavazókat is. A frigy nem aratott osztatlan sikert, sok északi szerint Ramsay rámászik és megerőszakolja a Stark-hagyományt. Utóbbi hívei csendes ellenállást hirdettek: #eszaknemfelejt hashtaggel ellátott posztjaikkal arra szólítottak fel, hogy mindenki gyújtson gyertyát az ablakban, aki nem várja ölbe tett kézzel a közelgő telet. Ramsay persze visszavágott volna, de a mérsékeltebb Bolton-hívők szerint az öncélú izmozás már unalmas, nem lehet róla több bőrt lenyúzni.

Ramsay és Sansa Stark - az Észak feletti uralom realitása és szimbolikája

A túloldalon Stannisék nagyon elszámították magukat. Közvéleménykutató think tankjük, a Gyulladáspont ezúttal rendre félremérte támogatottságukat és beágyazottságukat. Ennek része volt a vallási vonal túltolása, ami egy bizonyos ponton túl lezárta a párt korábban nyitott kapuit, márpedig minden pártnak szüksége van a közép szavazataira is. Példátlan és jellemző eset, hogy a párt a voksolás előtti nagy szeánszon a Fény Ura hívei iránti gesztusként beáldozta saját ifjúsági tagozatát. – Pedig Shireen, aki mindent tudott a múltról, lehetett volna a mi jövőnk. Művelt és ártatlan, különb mindünknél, érte akár tűzbe is tettem volna a kezem - kesereg egy kilépett párttag.
Az eset miatt a párt saját aktivistái felét elveszítette.

Ezt elmértük - Stannis think tankje és áldozatai

Selyse Baratheon választmányi elnök levonta a tanulságot, és felfüggesztette tagságát. Stannis pártelnök csak előre mehetett, és elbukott, de sorsa talán rávilágít arra, hogy még a karizmatikus politikusok sem boldogulnak minőségi háttérmunka nélkül. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a politikai közvéleménykutatás valóban a valóságot méri, vagy inkább előállítani kívánja azt.

Mindezeken túl ott van a nagy kérdés, és talán a legfontosabb: vajon megéri-e mindez, megy-e a világ elébb e heves politikai küzdelmek révén? A westerosi politika kritikus szemlélői sóhajtozva emlegetik, hogy egykor a család és nemzetség volt az ország fő összetartó ereje, mára pedig csak hullanak szét a családok, szóródnak szét a családtagok, már nincsenek atyák, és nincsenek gyermekek. Meglehet, amint minden válságidőszak végére megtörténik, ez a széthullás is átfordul egy új egységbe. Már csak azt volna jó tudni, hogy ez az északiak által oly vészjóslóan emlegetett közelegő tél előtt vagy után teremtődik-e meg.

Ha tetszett a poszt, lájkold és kövesd a Politológusblogot!

Follow @Politologus