Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért

2011. november 04. 09:01 - politologus

Világforradalom túltárgyalva - Pártok helyett mentőangyalok jönnek?

 A demokrácia állapotáról szóló cikksorozat első részében az október 15-i "világforradalom" akció kapcsán elmélkedtünk a nyugati demokráciákban tapasztalható elégedetlenségi hullámról, és a lehetséges megoldásokról, második részében Manuel Castells gondolatait idéztük fel a médiademokráciáról és a botránypolitizálás okairól. Most a spanyol szociológusnak a demokrácia válságáról adott értékelésével folytatjuk.

Az információs társadalmat kutató Castells szerint a demokrácia szerte a világon válságba került. Gyorsan jegyezzük meg, hogy ez nem jelenti a demokrácia végét, hanem csak jelentős szerkezetváltást. A 2000-es évek elejétől készített, több fejlett országot érintő felmérések azt igazolják, hogy a polgárok politikai rendszerben való csalódottsága egyre növekszik.

"Az állam legitimációs válsága szempontjából különösen fontos, hogy a termelés és fogyasztás globális kölcsönfüggésekre épülő rendszerébe történő integrációja és a tőkés szerkezetváltás ehhez kapcsolódó folyamata miatt az állam egyre kevésbé képes eleget tenni a jóléti állam feladatkörébe tartozó kötelezettségeinek."- írja Castells(1). Pedig korábban évtizedekig pont ez volt a legitimáció fő forrása! Ezt kell megértenünk akkor, amikor a nagy ellátórendszeri reformok állandó elodázását tekintjük: politikusaink hiszik/tudják, hogy saját hatalmuk legitimációja alatt vágják a fát...
Az állampolgári hovatartozás fogalma is kétségessé válik, helyette kollektív identitások jelentkeznek, a politikai legitimáció válságának szülöttei a fundamentalista, nacionalista, etnikai, vallási állam megteremtésére törekvő mozgalmak számának növekedése. A nemzetállam legitimációs válságával együtt zajlik a politikai pártok nyílt versengésére épülő politikai rendszer hitelvesztése, zajlik a politikai elidegenedés folyamata. A versenyellenesség (vállalatoké, pártoké, egyéneké) a világforradalmi mozgalom jelszavai között is szerepelt.
A politikai rendszerek és a pártrendszerek azonban nem annyira tohonyák, mint amilyennek látszanak, nagyon is becsatornázzák a változásra irányuló társadalmi nyomást. Csakhogy az újabb és újabb váltások mégsem hozzák meg a várt eredményt, a lényegen nem tudnak változtatni, sőt a sikertelen változások miatt csak tovább nő a csalódottság. A tüneteket ismerjük: az emberek úgy érzik, hogy a politika a napi problémák megoldására nem ad választ.
"E fejlemények nyomán általában nem azt látjuk, hogy az emberek visszahúzódnak a politika színteréről; inkább a politikai rendszer telítődik szimbolikus politizálással, egyetlen ügyre szorítkozó mozgósítással, helyi ügyekkel, népszavazási kezdeményezésekkel, mindenekelőtt pedig egyes vezető személyiségek támogatásával. Ahogy halványul a politikai pártok befolyása, úgy érkezik el a mentőangyalok ideje. Ebből állandó kiszámíthatatlanság következik. Kialakulhat belőle a politika újjászületése, mint Brazíliában várták Lulától 2003-ban. De végződhet demagóg kitöréssel, amely felbomlasztja a politikai intézményeket, veszélyezteti a világ stabilitását, vagy új támadást indít az ésszerűség ellen. De akár kedvezhet egy tekintélyelvű demokratikus állam visszatérésének is, amely a világméretű bizonytalanság kínálta alkalmat ragadja meg arra, hogy a biztonság utolsó menedékének nyilvánítsa magát - mint erre bizonyos tendenciák utalnak 2003-ban az Egyesült Államokban."
Castells szavai bizony a magyar közelmúltra és jelenre is vonatkozhatnak, lehet, hogy mi, magyarok már Gyurcsányt is mentőangyalnak gondoltuk, de Orbánt aztán végképp. Korábban is írtuk már, hogy mindenképpen válságtünet az a logikátlanság, hogy a pártok és a képviseleti rendszer iránti nagy utálatunkban EGY pártot abszolút hatalommal ruháztunk fel.
 
"Sokféle folyamat révén az állam széttagolódásának, a politikai rendszer kiszámíthatatlanságának és az egyedi ügyekre irányuló politizálásnak vagyunk tanúi. A politikai szabadság mindaddig létezhet, amíg az emberek hajlandóak harcolni érte. Ám a politikai demokrácia, úgy, ahogy a tizennyolcadik századi liberális forradalmaiban értelmezték, s ahogy a huszadik században világszerte elterjedt, üres kagylóhéjjá vált. Nem az a lényeg, hogy csupán "formális demokrácia" volt: a demokrácia éppen az olyan "formákban" él, mint a titkos választójog és a polgári szabadságjogok tisztelete. Azonban a demokratikus hatalomgyakorlás új intézményi, kulturális és technológiai feltételei nyomán a fennálló pártrendszer és a versengésre épülő mostani rendszere elavulttá vált, s nem tekinthető a politikai képviselet megfelelő mechanizmusának a hálózati társadalomban. Az emberek mindezt tudják és érzik is, de közös emlékezetüben azt is őrzik, mennyire fontos, hogy meggátolják a zsarnokokat abban, hogy elfoglalják a demokratikus politika által üresen hagyott teret. A polgárok továbbra is polgárok maradnak, de már nem biztosak abban, melyik és kié az a város, amelynek polgárai."
Gyönyörű mondatok, csak egyetlen észrevétel Castells gondolatmenetével szemben: a képviselet intézménye egyre hálózatosodik - lásd Obamáék kampányát vagy a twitterező angol képviselőket - , a politikusok kapcsolati hálója(2) pedig kiszélesedik az átlagember irányába is. Ki tudja, talán a képviselőkből idővel „elektorok” válnak, és az igazi viták nem a parlamentekben zajlanak majd...
Ott van a másik lehetőség is (Castells erre csak finoman utal), ebből is kaptunk már ízelítőt a Wikileaks-jelenség kapcsán: A politikai elitnek még elsődleges terep a képviseleti rendszer, de ha végképp az információ területére helyeződik át a hatalmi játék, akkor a szabad információ-hozzáférés kerül veszélybe, és akár internet helyett csak intranetet kapunk majd... 
 
(1): Manuel Castells: Az információ kora: gazdaság, társadalom és kultúra. II. kötet - Az identitás hatalma, Bp, 2006, Gondolat - Infonia. (a kiemelések végig tőlem)
(2): Christakis, N. A. - Fowler, J. H.: Kapcsolatok hálójában. Mire képesek a közösségi hálózatok, és hogyan alakítják sorsunkat?, Bp, 2010, Typotex.
 

 Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!

Szólj hozzá!
· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr293352318

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Jók a programok, csak sok itt a szobanihilista fikagép 2012.01.04. 15:49:44

(forrás: én) A hétfői ellenzéki tüntetésen szerintem elkezdődött valami. Egy téglát kiütöttünk a falból, és mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy semmi különbség nincs Orbán Viktor politikai túlélésének esélyei és egy szép nagy nulla között. A kéth...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért
süti beállítások módosítása