A politika kevéssé sikeres alakulását látjuk napjainkban: az ellenzék bénasága iránt érzett fájdalmat csak mostanáig enyhítette, hogy a kormány azért akar valamit csinálni. Kevés jót tudnék felsorolni ezekből, de emlékezzünk arra is, hogy még a Fideszt korábban elutasító vagy legalábbis bennük nem bízó szavazók közül is sokan gondolták 2010-re, hogy ezek a hangos férfiak majd tudnak-mernek-tesznek kormányon is.

Nem kevesen - például a konzervatív liberálisok - abban is bíztak, hogy a Fidesz akcióközelben félreteszi a populista és plebejus lózungokat, meg a nyílt fenyegetőzést, és úriemberként viselkedve pragmatikus politikát csinál.

Amikor a Wikileaks-ügyből megtudtuk, hogy Orbánnak csak a kezét kell figyelni, nem a száját, rögtön egy 2002-es újságcikk jutott eszembe. A választási kampány idején az egyik napilap megszólaltatotta komoly cégek vezetőit, köztük több külföldit, s a kérdező újságíró hiába emlegette fel az egyik alanynak Orbánék kapitalizmusellenes és "patrióta gazdaságpolitikás" szövegeit, a fejes kb. így válaszolt: "Minket nem érdekel, mit mondanak, csak az, amit tesznek, és azzal elégedettek voltunk."

Akkor még nem juthatott eszünkbe, ami mára már valóság, hogy a populista agymenés kormánycselekvés is lehet, eredményét minősíteni is nehéz. Azóta tehát történt valami, ami e blogon ezerszer előkerült: a politikai kultúra drámai leromlása.

Török Gábor nemrégi arról írt, hogy jelenlegi hatalommal szemben sincs kit választani, a szavazók ugyanis minden szereplőt utálnak, amiből a politika rendszer teljes szétesése is felsejlik. Szerintem a baj nagyobb, a labda már jó ideje a szavazói oldalon pattog, bármennyire is kellemetlen, egyre inkább az látszik, hogy a politikai elit és a szavazó nem tud mit kezdeni egymással, rossz üzeneteket küldözgetnek egymásnak.

Befektetést és nem spekulánsokat vonzó gazdaság állandóságot, kiszámíthatóságot igényel. A magyar szavazók reakcióiból és választásaiból egyszerűen nem jön ki az ehhez szükséges elegy. Az állandóságot adó és biztosnak hitt jogelvek, fundamentumok felszámolhatóak általános állampolgári bénultság, közöny vagy aktív asszisztencia mellett. Népszavazással felrúgható a kormányzóképesség, kétharmados többség létrehozásával a demokratikus kontroll, rendszeres alkotmánymódosítással és végrehajtó hatalmi nem rendeltetésszerű joggyakorlással a jogállam, és egy gyatra kormányzati ijesztegetés is elég a magántulajdon szentségtelenítéséhez.
Ez nehezen ajánlható környezet a jó üzletre.

Tudom, sokan abban bíznak, hogy mégis sikeres lesz a kormány "ország-átszervezése". Csakhogy január elsejétől kezdve az új alkotmány és a sarkalatos törvények, valamint a hozzájuk tartozó végrehajtási rendeletek, vagyis jogszabályok kritikus tömege bizonytalanítja el a politikai rendszert és az állam jogi környezetét. Ezt a bizonytalanságot enyhíthetné, ha a gazdaság sínen lenne, de hát nem így megyünk neki a jövő évnek, és a kétfajta bizonytalanság még fel is erősítheti egymást.

Mi lehet a kiút? Ilyen nincs a politikai kultúra javítása, az állampolgári öntudat erősödése nélkül. Íme egy gondolatkísérlet: Először is olyan szavazói viselkedés felbukkanását, majd olyan választási eredményt kell látnunk, amiben valódi és erős alternatíva látszik, vagyis a választásnak van tétje és értelme. Ezt követhetné egy paktum a két erő között, ami garantája a politikai közösségnek és a gazdasági szereplőknek a több ciklusra szóló kiszámíthatóságot. Nem árt, ha ezalatt a választási helyzetekben ide-oda dülöngél a mérleg nyelve, hogy a szavazó tartósan fontosnak érezhesse létét.

Már a körvonalazódó választási rendszer elkaszálhatja ezt a gondolatkísérletet, az meg pláne, hogy valamilyen közös víziónak a kezdet kezdetétől össze kellene fognia a politikai közösséget. Az olyan további követelményeket, mint a szereplők megnövekedett önmérséklete (politikusokét és szavazókét is!), már említeni is alig merem...

A politikai kultúra fejlődése nélkül a sodródás a legjobb opció. Ha ez el is tart sokáig, látni fejlődést, annyit hadd jelentsünk ki, hogy Fideszék erőpolitikája és dominancia-imádata komoly vereségeket szenvedett el mára. Ízlelgetésre ajánlott új jelszavak, hogy több szerénység, kisebb arc, és hátrébb az agarakkal.

 Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!