Szerintem Schmitt lemond, hiszen ezzel foglalkozik mindenki, erről témázunk ezerrel a munkahelyeken, ezt érti jobboldali és baloldali, fiatal és öreg egyaránt. A kormány és a parlament most nyugodtan csinálhatna sok szemétséget, észre sem venné senki a Schmitt-hírek között. Csak az a kérdés, mikorra időzítik a lemondást.

Nem mondott le azonnal, igen, mert addig kell tagadni, ameddig csak lehet, Clintonnak is ezt tanácsolták. Egyrészt a szavazók valójában nem szeretik a hirtelen őszinte beismeréseket, ez a tagadós rész a saját szavazóknak szól, hogy mi kemények vagyunk, álljuk a sarat, nem tántoríthatnak el a vállalásainktól. Másrészt a töméntelen támadás után már lehet az ellenzék mocskos ármányaira is hivatkozni, nyilván ki is fog ilyen csúszni, a múltkor is túllihegték az elnök helyesírási képességeit, sikerült már sértőnek is lenni. Ekkor a töredelmes bevallás már szimpatikusabbnak, az ellenzék vádolása igazabbnak fog tűnni.

Tegnap és ma felpörögtek az események. A doktori tanácson kevesebb már a teher, talán tényleg a Magyar Akkreditációs Bizottság az illetékes, előttük pedig lesz iránymutató. A legfontosabb a Magyar Nemzet állásfoglalása, szerintem konzultált is a szerkesztőség ezzel-azzal, az elnök nyugodtan veheti egyes politikai és gazdasági körök üzenetének a kormánypárti lap cikkét.

A karaktergyilkosság kapcsán előkerül a Gyurcsány-analógia is, csak kérdés, hogy milyen értelemben, hiszen az példa a nem lemondásra és a lemondásra is. A késői lemondás következménye ismert, a szereplők már fordítottak, a Fidesz akkor gyakorolta a karaktergyilkosságot, most ellenük gyakorolják, pontosan tudják és értik, mit jelent ez. Talán kell még egy-két aláírásra Schmitt, aztán annyi, de végül is ő akart hímzett ruhazsebkendő helyett pézsé lenni.

Nincs ember, akinek távozása ne lenne kikényszeríthető, csak ez nem zajlik mindig szemtől szembe. Emlékezzünk Torgyán esetére: a kormány védte jó sokáig az agrárminisztert, aztán hirtelen láttuk Pálffy Istvánt a TV2 stúdiójában méternyi magas minisztériumi dokumentumra könyökölni, amit egész nyilvánvalóan Orbán juttatott oda. Most is lehetne találni vagy kreálni Schmittre egy jó kis nőügyet, vagy valami közpénzfelhasználási szabálytalanságot a MOB-időkből, sőt, ha már inog az elnök széke, jönnek ezek maguktól is.

Ha pedig tényleg nem történik semmi - ami szerintem elképzelhetetlen - akkor minden idők legviccesebb kampányának nézünk elébe, a bevethető plakátötletek jó része az interneten elérhető, de vigyázat: használatuk esetén tessék hivatkozni a készítőkre, engedélyüket kérni! Ne plagizáljunk!

 

UPDATE: A Semelweis Egyetem elvette Schmitt Pál doktori címét. A profok mertek dönteni, mert mások már csökkentették a rájuk háruló felelősséget. Ilyen van a politikában is! Például egy más felfogású köztársasági elnöknek a politikai felelősség arányos megosztásában is szerepe lehetne.

 

UPDATE 2.: Schmitt tévés interjúja megfelel a vártaknak, ő és köre ezt a felfokozott lemondás-várást nem akarta kielégíteni. Nincs vége még, nyilván. Ezt a PhD-ötletet viszont nem tudom mire vélni, romantikával nem tompítani lehet a horrort, hanem fokozni...