Megy vagy marad-e Semjén Zsolt, az itt a kérdés. Amikor hónapokkal ezelőtt megírtam a Schmitt lemond című posztot, nem volt nehéz a folytatást megjósolni, mert a kilővési engedély már átjött a sajtón. Most viszont még nem, de vannak más különbségek is a Schmitt-esethez képest.

Az első az érintett pozíciója. A politikában épp a perszonalizáció miatt fontos a cím, a pozíció, az intézmény, ami a személy kelléke: a miniszteri pozíció nem az államnak kell, hanem a politikusoknak és nekünk, hogy beazonosíthassuk a terület felelősét, és egy minisztérium léte gyakran önmagában elég ahhoz az érzéshez, hogy az adott terület fontos a kormányzat számára. Egyszóval kell a pozíció ahhoz, hogy személyt és tetteit jelentősnek ismerjék el.

Semjén “miniszterelnök-helyettes” pozíciója egy hibrid, olyan, mint a nemzeti konzultáció, hogy van is, de nincs is. Több is lehet belőle, a kormánytagok közül kell kikerülnie, Semjén épp nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter. A kormánytag, pláne a tárca nélküli miniszter pedig politikai jelentőségű poszt, gyakran célzottan személyekre, pártok vezetőire hozzák őket létre. Vagyis a miniszterelnök-helyettes nem a második ember a miniszterelnök után, azonban a kifejezés hangzása mégis erre utal, ez is volt a célja létrehozatalának. Szerintem Semjén sorsa azon is múlik, hogy a mi a lakosság vélekedése erről a pozícióról. Ebben pedig a kormányzati kommunikáció tehetetlen, azért mégsem fokozhatja le a poszt súlyát.

Semjén a kisebb kvázi-kormánypárt vezetője, és két lábon járó tábla Orbán Viktor kezében, ami mutatja, hogy a főnök a kereszténydemokráciát is viszi. Bevallom, ahogy minden demokratikus irányzatnak, a kereszténydemokráciának is szurkolok, a nyugat-európai tapasztalatok különösen jók velük kapcsolatban, s ha megengedhető egy kis személyesség, például Isépy Tamást nagyon kedveltem.
A Fidesz ölelő karja nyerssé tette stílusukat, Semjén akkor futott be, amikor mondjuk Rogánból épp “arrogán” lett, és az általuk vitt új hangnem tűnt a politikai sikeresség gondolt (remélt) hangjának. Semjén olyanokat mondott akkor, aminek általában egy kereszténydemokrata szájában idegen anyagnak kellene számítania. Ma már van remény a változásra, a finomabb, megnyerő, türelmesebb kereszténydemokrata hang terjedésére. Tessék csak egy olyan értelmiségire gondolni, mint Süveges Gergő, vagy egy olyan politikusra, mint Rétvári Bence, na ez már igen, más minőség. Semjén ehhez képest nagyon is a múlt embere, és jelen ügye az új kereszténydemokrata nemzedéket valamiképp mozgásba is fogja hozni.

Most tehát az az egyik kérdés, hogy elégséges-e Semjén pozíciója arra, hogy az egész kormányzatra, és legfőképp Orbánra rávetüljön az árnyéka. Schmitt ügyét a köztársasági elnöki cím nagyon magasra emelte, és egyáltalán a politikus előélete, alkalmassága folyamatosan vitatott volt, a szakdolgozat-ügy simán illeszkedett a képbe. Semjén ügye a nem a valóságos hatalmi súly, hanem a “miniszterelnök-helyettes” szó miatt juthat magasra, már ott van a határon, az biztos.

A másik kérdés az új ügy fogadtatása. A politikai folyamatokban néha nehéz megállapítani (bár a szereplők kutatásokkal nyilván igyekeznek mérni), hogy egy a korábbihoz hasonló ügy ráerősít az előbbire, és a szavazók általános következtetéseket vonnak le általa (pl. “most kiderült, ezek ilyenek”), vagy épp a hasonlóság miatt már nem veri ki a biztosítékot annyira, csak igazolja a korábbi vélekedéseket (pl. “hát igen, semmi új, minden politikus lop”). S hasonlóképp a politikai válaszlépésekben is: menjen Semjén, mert a múltkoriban Schmitt is ment, vagy épp azért ne menjen, mert Schmitt már ment a múltkor.

Ahogy a korábbi plágiumügyben is, Orbán döntése kihagyhatatlan a képből. Nem valószínű, hogy Orbán akarja erősödni látni a kereszténydemokratákat, de a két “eszdéeszes” területtel, az oktatás és az egészségügy KDNP-re bízásával ezt már úgyis megoldották. Semjén gyengülése csak annyiban áll érdekében, hogy a kis párt ne törekedjen nagyobb önállóságra, de megy Semjén nélkül is, ha esetleges pártbeli utódai nem változtatnak az irányon. Közben látom, hogy Salamon László, egy tekintélyes kereszténydemokrata politikus kerülhet az alkotmánybíróságba, akár ez is lehet egy pozitív gesztus a Fidesztől a partnere felé, hogy aztán jöhessen a negatív is.

Megjegyzendő, hogy az alacsony államilag támogatott felsőoktatási keretszámok miatt egyesek már a Fidesz-kormány értelmiségellenes-attitűdjéről beszélnek, és akkor jön az újabb plágium-ügy. Az előző plágiumügy is a diplomás értelmiséget akasztotta ki először, most is érik impulzusok őket bőven, ugye a diplomásnak a gyermeke is erősen diplomaesélyes. A nagy jelentőségű keretszám-ügy szintén katalizátora lehet Semjén távozásának.

Most még korai véglegeset mondani, kiderül, lép-e még valamit az érintett egyetem, mit üzen a Fidesz a sajtóján át, hogyan bírja a nyomást Semjén, és amint mondani szoktam, futnak a háttérben közvéleménykutatások, sajtóelemzések, amelyeknek az eredményét kivárják a döntéshozók. Jelen pillanatban nem lehetetlen, hogy a kormányzat kihordhatja lábon az újabb plágiumügyet magát, aztán majd idővel csöndesen lerendezhetik Semjént egy más keretben.

Addig pedig érdeklődéssel lehet figyelni a KDNP belső történéseit.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus