A migráns-ügy kapcsán írt egy hiánypótló cikket Bede Márton, melyben a szerző azt pedzegeti, hogy kár örömködni a tranzitország-státuszunkon, épp az a baj, hogy a migránsok nem akarnak ide jönni. Magyarország nem elég vonzó a dolgozni akarók szemében, pedig ez kellene a 26 év alatt elmulasztott emelkedéshez.

Bede felidézi Orbán Viktor korábbi terveit, mely szerint Magyarországnak is lesz olyan igénye a munkaerőre, amelyet csak kívülről tud biztosítani, sőt már most is van. (A fellendülni készülő gazdaság ugyanis nem tudja azon évtizedeket kivárni, míg a magyar anyák megszülik, az oktatás meg kiképzi a szakembergárdák nemzedékeit.) Ráadásul igazából nincs példa olyan nagyarányú gazdasági növekedésre, ami ne az olcsó munkaerőn alapulna. Ezt tudta és tudja Orbán is, és ő a munkaerőpótlásra a határon túli, elsősorban az erdélyi magyarságot szemelte ki. Igen ám, de Romániából másfelé mennek, Orbán várakozásait nem igazolta vissza az élet, ez a doktrína tulajdonképpen halott, azonban a gazdasági növekedést mint doktrínát csak nem lehet feladni.

Olyannyira emlegette a magyar közvélemény a politikai alternatíva hiányát, most tessék, itt van, Orbánt kihívták valami olyannal, amit nem hagyhat válasz nélkül. No nem Bede Márton, talán neki nincs is erre ambíciója, hanem a hosszú távú kormányzás reális lehetősége merészkedett a kihívásra. Tessék felkészülni, az alábbiakban megtörünk néhány tabut, amiről mindenki tudja, hogy úgy van, csak elhallgatja vagy óvatoskodik. 

Nem ördögtől való, nem is jelzi a demokrácia végét, ha predomináns egypártrenszer lesz minálunk.

Esetleg számolhat mindenki azzal, hogy Orbán Fidesze igazából leválthatatlan. Miért is?

1.) A migránsügy kormányzati kezelésében azt láthattuk, hogy a kormány nem intézkedési pontok felállításával készült, és nem kért segítséget az EU-tól, hanem a közvéleményt célozta kezdettől fogva (konzultáció, plakátok), még engedték is kicsit magukra a problémát, hogy látványos erődemonstrációval oldják meg a helyzetet. (Krocskó József teniszezett így a Davis-kupa meccseinken, mindig picit magára húzta az ellent, aztán onnan alázta le.) A Fidesz hasonló populista akciókat bármikor képes megszervezni, és mindig nyerni fog vele, pont ettől populizmus a populizmus. (...és most már tényleg hamarosan jön az erre beígért poszt...)

2.) A létező ellenzéki pártok látványosan nem akarnak kormányozni: vagy megelégszenek a díszletellenzéki szereppel, vagy azt várják, hogy valaki kiessen közülük és egyet előre lépjenek, vagy inkább mindkettőt. A Jobbik picit más, de ha váltópárti szerepbe erősödnének, a választásokon a mérsékelt szavazók is inkább a Fideszre ikszelnek, hogy a Jobbikok távolt tartsák a kormányrúdtól, plusz így pláne kieshet a parlamentből az egyik kicsi, szóval a Fidesz nem jár rosszul. A következő és az azutáni választási kampányokban pedig hipp-hopp, ugyanúgy jönni fog egy Simon-ügy, amelyikről messziről ordított, hogy elő van állítva (az időzítése minimálisan), csak a sajtó túl gyáva ahhoz, hogy ezt leírja, pláne hogy utánajárjon.

3.) Kívülről jöhetnek pártok vagy civil mozgalmak. A kívülről jövők egy részét eleve a kormánypárt fogja mozgatni, hogy lehetőségeket vegyen el a többiektől, amint a múltkor is történt. Igazi ellenzéki pártokat nem egyszerű alapítani, lásd Kétfarkúékat, akiknek pártját a bíróság nem engedte bejegyezni valami olyan követelmény alapján, ami nem is létezik, és hipp-hopp, le is késtek egy választást, majd hipp-hopp kiderült, ami már elsőre tudható volt, hogy be kellett volna őket jegyezni. A kurzusra bizonyítottan legveszélyesebb civil világot a kormány ott lehetetleníti el, ahol csak tudja, ezt szolgálták az Ökotárs elleni akciók és egyáltalán a CÖF létezése, és a nyilvánvaló társadalmi kár sem visszafogó erő.

4.) A népszavazás reális esély lenne kis ellenzéki tematizálásra, s általa erősödésre. Ám többször leírtuk itt, hogy néhány évtizedig nem lesz érvényes népszavazás. Na jó, maga az akciózás is segíthet az ellenzéknek. De ha kerül valami megmozgatónak tűnő népszavazási kérdés, az általában nem megy át a szűrőkön (e sorok írójának elhihetik, hogy a manapság megbuktatott kérdések közül néhány átment volna korábban), de még ezt is megelőzheti, hogy hipp-hopp be tud térülni az utcáról egy sokkal ügyesebb kérdésbeadó.

Az eddigi tapasztalataink - a megannyi hipp-hopp -  tényleg azt mutatják, hogy a Fideszt nem lehet leváltani, mert olyan eszközöket is bevet, amire mások előttük nem voltak képesek, a választók pedig ezt nem utasítják el. Egyáltalán emberileg is nehéz bevállalni bármiféle próbálkozást.

A Fidesz-szavazók is csupán két részre oszthatók: vagy tanulnak és dolgoznak, tehát a gazdasági növekedésben és a nyugdíjban is érintettek, vagy eleve nyugdíjasok, és a dolgozók befizetéseiből kapják járandóságukat. Ezt a két csoportot, gyakorlatilag az egész magyarságot ki kell szolgálni válaszokkal, egy-két választói réteg prioritásait figyelmen kívül lehet hagyni, de ennyiét nem. Úgyhogy nincs más hátra, emberek, ha jó politikát akartok, a megválasztása mellett azért szólítsátok is fel Orbán Viktort!

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus