Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért

2011. április 01. 18:53 - politologus

Elmúltnyolcév

Eddig nem voltam provokatív. Egy-egy élő vagy fórumos beszélgetés azonban kibillenti az embert szokásos nyugalmából, úgyhogy most úgy érzem, hogy újfajta kérdéseket kell feltenni, és új válaszokat is kell keresni.

"Az elmúlt nyolc év" szósor annyit ismétlődött (ld. a lenti jegyzetet), hogy szép gyorsan mitizálódott, ezt sokan észrevehették már. Mint minden mítoszhoz, ehhez is egyre több minden, leginkább sár és vér tapadt. Nézzük mondjuk ezt:

 
"a nagy többség véget vetett - Istennek hála! -, egy olyan korszaknak, amely korszak ennek az országnak történelmileg egyik legnagyobb szégyene, erkölcsileg osztályozhatatlan, ahol nap mint nap derül ki, hogy valójában az egész országot úgy ahogy van koronástul, parlamentestül, minden vagyonból kiforgatva elsikkasztották, eladták kufár módon"
 

Nehéz mítoszokkal vitatkozni, de azt megtehetjük, mint Platón a Phaidrosz-dialógusban, hogy rákérdezünk: te elhiszed ezt a mítoszt? Talán nem csak nekem ismerős az az érzés, amikor egy a fent idézett gyöngyszemhez hasonló megnyilatkozásra válaszként kérded, hogy egész pontosan mire is gondolsz, s ekkor úgy néznek rád, mint egy politikai eretnekre, aki most esett nyilvánosan az istentagadás bűnébe.

Egy korszakot sokféleképp lehet megítélni, a kormányzat összteljesítményét ezekkel jellemzik leginkább: gazdasági teljesítmény, általános életszínvonal, a társadalmi intézmények helyzete, a demokrácia minősége, az össztársadalmi morál. Most az utóbbi háromra fókuszálunk. Szóval tegyük fel a kérdést: valóban ez a nyolc év volt-e az erkölcsi mélypont?

 



1.) A kormányzatról: E nyolc év alatt az első szocialista miniszterelnök, Medgyessy Péter ügynökmúltja kiderült, mégis maradt a pozíciójában. Később a liberálisok elégedetlenek voltak a miniszterelnök tetterejével, a szocialisták pedig egyszerűen lecserélték a főnököt Gyurcsány Ferencre. Ő már lendületesebb volt, amit a kampányban is képviselt, ahol rövid "rendbetesszük az ország gazdaságát" mondat után hosszasan beszélt a jövő nagy fejlesztéseiről. Az kormány az önkormányzati választások előtt jelentette be a megszorításokat, ezzel meg is pecsételte választási esélyeit. Az őszödi beszéd kiszivárgása utáni tüntetésekben a rendőrségnek voltak túlkapásai, ez visszaütött a kormányra. A meghirdetett reformok két pénznyelő és ahhoz képest alulteljesítő ágazat finanszírozási oldalát célozták, de a kormány már nem volt annyira hitelessége, később ereje teljében sem, hogy ezeket sikerre vigye, népszerűsége elfogyott. Ismét miniszterelnök-csere következett

2.) Az ellenzékről: Mivel az ellenzék vezető pártja (néhány szatellittel együtt) kétharmados többséget szerzett a legutóbbi választásokon, a mai magyar politológia szemüvegén át nézve az ellenzék csak tökéletes lehetett és pont, téma lezárva.

3.) A lakosságról: Medgyessy népszerűsége az ügynökvádak ellenére még emelkedett is. Azért választották és kedvelték őt sokan, mert nyugalmat és békét ígért, aztán sokan azért fordultak el tőle, mert nem rúgta fel ezt a nyugalmat a szükséges változtatásokkal. Gyurcsány sem rúgta fel, miközben tudta, hogy bizony kellene, és mikor a választások után megtette, tőle is elfordult a többség. Első kormányzásának második felében már Orbán Viktor is rájött, hogy a társadalom politizáló részét nagyon kell izgatni, hogy ne növekedjen még jobban a társadalom apolitikus része, de ez utóbbira még jobban kell gyúrni. 2006 után még rosszabb lett a helyzet általában a politika megítélésében, ekkortól jöttek a zavaros bázisdemokrata riportműsorok a tévében és a sok-sok aláírásgyűjtő és népszavaztató szervezet a képviseleti rendszer kemény bírálatával. (Az előbb említett Orbán szintén bázisdemokratának vallotta magát ekkorra.)
Tudom, hogy mindenki azt szokta meg, hogy a politológusok nem mondanak rosszat a lakosságról, ezért most segítek áttörni egy gátat. A magyar lakosságnak sok mindenben elég hamis képe van önnön magáról, most számunkra az fontos, ami a pártokat érinti: a magyar lakosság alig tud valamit arról, mit is csinálnak, mire valók a pártok, de nagyon utálja őket és nem bízik bennük, viszont imád szavazni rájuk. Sajnos azt a csúnyaságot kell leírnom, hogy a magyar lakosság képmutatóan viselkedik, hazudik vagy az intézmények iránti bizalalom felméréseiben, vagy a szavazófülkékben. A pártok szerethetőbbek, ha feelinget is adnak, bizony nem véletlen, hogy a Fidesz sokat dolgozott 2002-ben és utána, hogy ne csak párt legyen, hanem újra feeling-hordozó, a Jobbikot eleve a feeling szülte, a korábban szintén így létrejött SZDSZ pedig a feeling elfogyása miatt tűnt el. ( Az LMP egy másik forrásból ered: a nyugatos műveltségű nagyvárosi értelmiségünk nem hitte el, hogy a politika és a képviseleti rendszer eleve rossz, hanem egyes külföldi modelleket ismerve inkább a poltika minőségének javíthatóságában bízik.)
Úgy tűnik, a magyar társadalom továbbra is abban a hitben él, hogy fejétől bűzlik a hal, sőt, 2010-től már azt is, hogy a fejétől lesz illatos.

Összefoglalásként a korábban feltett kérdésre szólás-parafrázissal válaszolnék: Nem a fejétől bűzlik a hal, mert a feje is csak abból van, amiből a farka: halból.

* Az "elmúlt nyolc év" 639 ezer találatot adott a keresőben, minden más közeli számot behelyettesítve 14 és 139 ezer körülit kapunk, ami nagy különbség.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr602791808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért
süti beállítások módosítása