A nagy alternatívakeresés részeként nemrég az LMP helyzetét tekintettük át, most a Jobbik következik.

A Jobbik genezisében a Fidesz és az MSZP egymást szokta vádolni, jellemző hozzáállás, hogy nélkülük bizony semmi nem történhet. Aztán ott a másik gyöngyszem, amit fideszéktől lehet hallani, hogy természetesen nem a radikális szavazók megszerzése miatt beszéltek néha jobbszélre, hanem csak a demokráciánk védelmében integrálták magukba ezeket az elemeket, nehogy azok kívülre kerülve még szélsőségesebbek legyenek. Micsoda önzetlenség, igaz?

Korábban mindig berzenkedtem a pártok támogatottságának generációs meghatározottságától, hogy majd az MSZP szavazói kihalnak, a Fideszéi még fiatalok, ellenérv lehetett, hogy Medgyessyre 2002-ben állítólag sok fiatal szavazott át a második fordulóra. Az viszont kétségtelen, hogy ez a Jobbiknál működni látszik. Jelen pillanatban a fiatalok kb. harmada jobbikos, és ebben nemcsak az internet segít, hanem az egész radikális jobboldal szerveződési mechanizmusa.

Az ilyen pártok szavazóit a közös kultúra fogja össze, és ez a Jobbik esetén ellenkultúra. De kultúra ám, és olyan teljességű, ami az összes többi párt mellől elenyészett mára! Igaza van Spiró Györgynek, aki a Jobbik feltűnésekor úgy érvelt, hogy azért mozdulnak épp a fiatalok szélsőjobbra, mert lábuk alá talajt, személy(iség)ük mellé támogatást, csoportot keresnek, és ott megadják. Megmondják, mit hallgass, mit olvass, hogyan gondolkodj, ezt közérthető formában elmondják vagy leírják neked, önálló gondolkodás ajánlása helyett értelmezik neked a múltat és a jelent, a sérelmeket (történeimiket is, a jelenlegi szociálisokat is) helyezik középpontba, ami remekül passzol a korosztály általános és hétköznapi élményéhez.

Évtizede tudott dolog, hogy a fiatalokat politikai szocializációjukban magukra hagytuk, hát tessék, itt az eredménye. Mintha az derülne ki, hogy nem a szabadság választására, hanem a választás szabadságára lenne igényük, a kínálat pedig szűkös. 

A Jobbik ráadásul mindig képes meglepetésekre: részletes programot írt a legutóbbi választásokra, a lehető leghagyományosabb pártépítő eszközöket vetette be egy pártellenes időszakban, elnöke nagy visszhangot kiváltó beszédet tartott akkor, amikor épp nem volt nagy keletje a beszédeknek. Piaci logikával hiányokat töltenek ki, akár tabukat is megtörnek, hogy a piacnyitás itt is hozzájuk kötődjön, és éppen ezért is kötődnek hozzájuk. Ugye Önökkel is megesett, hogy olyan ismerősről derült ki, hogy jobbikos, akiről ezt sohasem gondolták volna?