A nagy alternatívakeresés részeként nemrég az LMP helyzetét tekintettük át, most a Jobbik következik.
A Jobbik genezisében a Fidesz és az MSZP egymást szokta vádolni, jellemző hozzáállás, hogy nélkülük bizony semmi nem történhet. Aztán ott a másik gyöngyszem, amit fideszéktől lehet hallani, hogy természetesen nem a radikális szavazók megszerzése miatt beszéltek néha jobbszélre, hanem csak a demokráciánk védelmében integrálták magukba ezeket az elemeket, nehogy azok kívülre kerülve még szélsőségesebbek legyenek. Micsoda önzetlenség, igaz?
Korábban mindig berzenkedtem a pártok támogatottságának generációs meghatározottságától, hogy majd az MSZP szavazói kihalnak, a Fideszéi még fiatalok, ellenérv lehetett, hogy Medgyessyre 2002-ben állítólag sok fiatal szavazott át a második fordulóra. Az viszont kétségtelen, hogy ez a Jobbiknál működni látszik. Jelen pillanatban a fiatalok kb. harmada jobbikos, és ebben nemcsak az internet segít, hanem az egész radikális jobboldal szerveződési mechanizmusa.
Az ilyen pártok szavazóit a közös kultúra fogja össze, és ez a Jobbik esetén ellenkultúra. De kultúra ám, és olyan teljességű, ami az összes többi párt mellől elenyészett mára! Igaza van Spiró Györgynek, aki a Jobbik feltűnésekor úgy érvelt, hogy azért mozdulnak épp a fiatalok szélsőjobbra, mert lábuk alá talajt, személy(iség)ük mellé támogatást, csoportot keresnek, és ott megadják. Megmondják, mit hallgass, mit olvass, hogyan gondolkodj, ezt közérthető formában elmondják vagy leírják neked, önálló gondolkodás ajánlása helyett értelmezik neked a múltat és a jelent, a sérelmeket (történeimiket is, a jelenlegi szociálisokat is) helyezik középpontba, ami remekül passzol a korosztály általános és hétköznapi élményéhez.
Évtizede tudott dolog, hogy a fiatalokat politikai szocializációjukban magukra hagytuk, hát tessék, itt az eredménye. Mintha az derülne ki, hogy nem a szabadság választására, hanem a választás szabadságára lenne igényük, a kínálat pedig szűkös.
A Jobbik ráadásul mindig képes meglepetésekre: részletes programot írt a legutóbbi választásokra, a lehető leghagyományosabb pártépítő eszközöket vetette be egy pártellenes időszakban, elnöke nagy visszhangot kiváltó beszédet tartott akkor, amikor épp nem volt nagy keletje a beszédeknek. Piaci logikával hiányokat töltenek ki, akár tabukat is megtörnek, hogy a piacnyitás itt is hozzájuk kötődjön, és éppen ezért is kötődnek hozzájuk. Ugye Önökkel is megesett, hogy olyan ismerősről derült ki, hogy jobbikos, akiről ezt sohasem gondolták volna?
A magyar társadalom egészének világnézete nem tolódott el jobbra, hanem a demokráciánkkal való elégedetlenségbe az alsó társadalmi rétegek mellé mind többen társultak be a felsőbb régiókból, a legújabb kutatások szerint úgy tűnik, a Jobbik nem a rendszerváltás veszteseinek pártja. E folyamat még nem lett volna elég a radikális jobboldal megerősödéséhez, létezett valami átfogó igény a magyar szavazókban, ami a Jobbik kínálatából megtetszhetett. Ez egyértelműen a cigányellenesség, ami a magyar társadalom össznépi társasjátéka volt korábban is, csak a többi párt nem vállalta fel képviseletét és explicit kifejezését.
A szélsőjobboldal kavalkádja a különböző ellenességeknek: elitellenesség, rendszerellenesség, intézményellenesség, pártellenesség, idegenellenesség, globalizációellenesség stb. Az egyébként sokszor jogos és érthető különböző rendszerkritikákat mintegy gyűjtőpárti stratégiával veszik fel az ilyen pártok. Saját tapasztalatom az, hogy az ide szavazó emberek hisznek abban, hogy politikában és gazdaságban lehet "tiszta lapot" nyitni, egyik pillanatról a másikra átrendezni a viszonyokat. Ez a romantikus elképzelés lehet a világot jószándékúan erkölcsösebbé és a viszonyokat tisztábbá tevő naiv vágy egyfelől, és ijesztő, az erőszak irányába mutató vélekedés másfelől.
A Jobbik-típusú pártok előtt is sokféle fejlődési út áll. Kartellesedés - vagyis az államba való beépülés pénz és pozíciók által - tekintetében a Jobbik eddig nyilván elmaradt és tiszta fiúnak számított, de már évek óta parlamenti párt, előbb-utóbb lesznek ügyei, ill. a párt vezető rétege belekóstol a jólétbe, és ez szül majd belső ellentéteket. Szavazórétege még sokáig lesz, és valószínűleg parlamenten kívül is meg tud maradni, ekkor eredetében az alulról építkezés és a mozgalmi jelleg sokat számít. Ennél erősebb is lehet a támogatottsága, de normális körülmények között egy bizonyos határon túl nem mehet, vagy ha mégis, az már nem ez, nem egy szélsőjobboldali párt lesz. Bemehetnek koalíciókba is, de ezekből nem fognak megerősödve kijönni.
Egyeseknek rossz hír, másoknak jó, de az ilyen pártoknak a modern demokrácia mocsár: kiemelkedni, felszínen maradni és elmerülni, ezt akár hullámmozgásban művelni az összes lehetőségük. Csak sohase feledjük, hogy a demokrácia se nem örök, se nem változatlan (lásd
1.,
2.,
3.), saját következtetéseit és feladatait ebből mindenki maga vezesse le.
Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Digitális populizmus Magyarországon: a Jobbik Facebook-követői - a Demos és a Political Capital Istitute kutatása és tanulmánya (letölt)
Enyedi Zs. - Körösényi A.: Pártok és pártrendszerek, Bp 2001, Osiris.
Filippov G.: A név kötelez. A szélsőjobboldal kutatásának terminológiai problémái, Politikatudományi Szemle XX/3. (letölt)
Krekó P. - Juhász A. - Molnár Cs.: A szélsőjobb iránti társadalmi kereslet növekedése Magyarországon, Politikatudományi Szemle XX/2. (letölt)
Az utolsó 100 komment: