Egy előrehezott választás, egy kormányfőcsere, és most egy elnökválasztás után alapjaiban változhat meg Westeros politikai élete. Az új elnök, Tommen Baratheon már egy gyengített államelnöki pozíciót lakhat be, és a hatalommegsztás kiszélesítése várhatóan visszaszorítja az elnöki túlkapások lehetőségét, a szinte nagykoalíciós kormányzással együtt sok minden a konszolidációs törekvéseket jelzi.

A Robert Baratheon utáni átmeneti korszakban Joffrey, a Baratheon-párt által adott államelnök mégsem bizonyult tartós megoldásnak. Vele kapcsolatban is sokszor elhangzott, hogy személye alkalmatlan a konszolidációra, és hogy amíg a személyek nem változnak, a politika sem fog.

A Baratheon-, a Tyrell- és a Lannister-párt koalícióját már letárgyalták, Tywin Lannister miniszterelnöki pozíciója biztosabbá vált, előbbi két párt pedig az egyesülés mellett döntött. Margaery Tyrell mindent beleadott, hogy felhozza pártját, és úgy menjen bele a házasságba. A hibát nem is ő, hanem Joffrey Baratheon követte el, mert képtelen volt változtatni habitusán. Már csak az aláírási ceremónia volt hátra, amikor a kiszolgálást láttán Joffreyt elfutotta a méreg, hosszú hörgéssel ellenfeleit vádolta, majd végleg eltávozott.
A visszatetszést keltő eset értelemszerűen Joffrey politikai halálát eredményezte. Nemrég a Stark-vezér, Robb végezte hasonlóképp, az ő pártegyesítési kísérlete is a végén bukott el, amikor saját elvbarátai szúrták hátba.
 

A hallgatag Tommen hallgat tanácsadóira

A párt Tommen Baratheont jelölte Joffrey helyére, és a pártegyesülés is folytatódik. Utóbbi nem volt annyira magától értetődő, a Tyrell-közgyűlésen ugyanis felemlegették, hogy Margaery Tyrell már a Renly-pártnál is belehibázott az egyesülésbe. Az érzékeny olvasók most ugorjanak, ugyanis a vitában a Joffrey-esetről is keményen és szókimondóan fogalmaztak a küldöttek: "Ezt is elbasztuk!" - szúrta oda az egyik platform - , "Pont az a baj, hogy nem basztuk el!" - replikázott az ellen.

Utóbbi párt a mérsékeltség bajnoka, erősödésük jelezte, hogy a többieknek is finomodniuk kell. Mikor Renly Baratheon mögé sorakoztak fel, a "jó király" meséje gyakran előkerült a közbeszédben. Miért biztos, hogy a hatalom mindenkit megront, és csak a rosszak képesek kormányozni? - tette fel a kérdést a párt. Az akkori ellenzéki pártok közül többtől is lehetett várni ezen eszmény valóra váltását, mert ugyan nem hirdették nagy szavakkal, de a Stark-, a Stannis- és a Targaryen-párt vezetőjétől is mérsékelt elnöki uralmat lehetett várni.

Nem a mesékben kell hinni - mondja erre Tywin Lannister kormányfő - a mi politikánkban a "jó király" nem csak metafora, hanem élő politikai gyakorlat. Való igaz, Joffrey bukásával a mögötte álló think tank vezetője is hátrébb lépett: Cersei Lannisternek "a hatalom az hatalom"-fémjelezte machiavellista elvei nehezen váltahatók át a konszolidáció gyakorlatára. Tommen elnöknek jelölése, de még inkább a szövetségi politika mutatja Lannisteréknél az új irányt. Végül Dorne-t is visszahívjuk az államszövetségbe - magyarázza a kormányfő - így telik meg tartalommal a nemzeti együttműködés rendszere.

Tywin Lannister az új politikai rendszer motorja

Az ellenzék nem ennyire optimista, véleményük szerint Tywinra konszolidációt bízni olyan, mint a Targaryenekre kecskefarmot. Szerintük egy koncepciós per elég rossz indítás attól a kormányzattól, amelyik a konszolidációt tűzte zászlajára. Az előző miniszterelnök, Tyrion Lannister elleni eljárás valóban a párton belüli leszámolás érzetét kelti, amivel még náluk sem ért egyet mindenki. Megvannak az új bolsevikjaink - sommáz egy névetelenséget kérő forrásunk - hozzájuk képest a Félember legalább embernek tűnt.

A koncepciós volna az új koncepció? - Tyrion Lannistert perbe fogták

A konszolidációnak kedvez a beállt  viszonylagos nyugalom is, mert a most zárt regionális választások kielégítették a rendszerkritikus pártok hatalmi igényeit. Például Daenerys Targaryen keleten több komoly fellegvárat, mint Astapor, Yunkai és Meereen is megnyert magának. Erős kampánygépezetével bedobta a "bilincs és lánc" motívumokat az alsóbb társadalmi rétegek közé, és e nagyvárosok szegényei szinte messiásként ünneplik. Stannis Baratheon Viharvégen gyújtotta fel az emberek szívét, a Starkok egyelőre feladva mind a szeparatizmust, mind a szövetségi győzelmi ambíciókat északon keresik a helyüket. A Mások nevű - a múltkor még erősnek tűnő - északi mozgalom lendülete is visszaesett, politikai hullákkal és újszülöttekkel csak lassan lehet haladni.

A regionális politika persze más, mint a szövetségi szinté. Továbbra is kérdés, hogy e rendszerkritikus pártok elfogadják-e a kormányzat által diktált új politikát. Targaryen- és Stannis-párti forrásaink szerint hatalomra jutásuk esetén ők is ilyen kormányzást eszközölnének.

Daenerys Targaryen helyet foglalt - Elég neki ennyi?

Azért a meglevő kormánynak is akadnak gondjai. Nem tudni, hogy Tommen Baratheon vajon mire alapozza konszolidációs céljait: a nemzetközi tőkére számít, vagy épp annak ellenében a polgárok szimpátiáját próbálja megnyerni a Vasbank kiebrudalásával. (Az ellenzék részéről Stannis inkább az elsőben, Danaerys a másodikban gondolkodik.) A gazdasági problémák súlyosak, a kormánynak nincs több egyszeri forrása a hiány pótlására. Mialatt a déli és keleti országrész gazdasága az olcsó munkaerőre alapozva jól teljesít, Westeros egyetlen komoly eredménye a szexipar húzóereje (a terület leggazdagabbjai is már innen, nem pedig az építőiparból jönnek). A leszakadást jelzi, hogy Cersei Lannister is délre küldi lányát nevelődni és tanulni. Északon még rosszabb a helyzet, komoly migrációs hullám és elavult oktatási rendszer gátolja a fejlődést. Beszédes adat, hogy a Fekete Vár Nemzetvédelmi Egyetemnek alig száz hallgatója maradt.

A konszolidációnak, még ha nehéz is, mindig vannak szurkolói, és mindig van, aki tesz érte, jellemzően akkor, ha már övé a hatalom. Tywin miniszterelnök legújabb húzása, hogy a dorne-i Oberyn herceget igazságügyi miniszternek hívta a kormányába, így lecsillapítva a régi konfliktust. Az új politika vezérelve a "hallgass a tanácsadókra", vagyis a konszolidáció a korábban szintén sokak által emlegetett szakértői kormányzással is jegyben járhat.

Más kérdés, hogy épp ez a két irány akar leginkább teret elvenni a vérbeli, a konfliktusos politikusok elől, akiknek biztos lesz még szavuk az új idők új dalai ellen.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus