Navracsics Tibor EU-biztosi karrierjének startja felemásra sikeredett. A hazai reakciók is ilyenek voltak: az egyik oldal azért volt elégedetlen, mert leszavazták egy ígéretes emberét, a másik meg azért, mert nem szavazták le eléggé. A végén meg mindkettőből az csapódik le, hogy milyen szemét vircsaft az EU, mert tele van politikai kavarással, és úgyis valamilyen piszkos kis alkuban végződik minden.

No ehhez annyit, meg kell szoknunk, hogy a politika ilyenekből is áll. A magyarok amúgy ugyanannyit utálnak a politikában, mint más népek. Csak épp azt utálják, amit meg lehetne szokni, ést azt szokják meg, amit nagyon kellene utálni. Nem az jelzi a politika jóságát, hogy minden pöccre megy, sokkal természetesebb a konfliktus, az alkudozás, és egy-két dolog beáldozása egy másik fejében. Ez azért van, mert ott az érdekek ki is fejeződnek, így van köztük a kormányzás érdekén túli is.

De mi lesz az ütközőpontba került Navracsiccsal, az ő karrierjével?

Navracsics sokáig a Fidesz békésebb, finomabb arcát mutatta, ő volt Pokorni utódja e poszton. Poszton, amire éppúgy küldik őket, mint a akár a szóvivős darálóba vagy a polgármesteri plázázásba. 

Egyetlen különbség mégis van: Navracsics egész háttért épített maga mögé. Van városa, értelmiségi nimbusza, van-volt egyeteme, nevéhez kötődik a közigazgatás megújítása mint önálló politika, és persze állnak mögötte fiatalok, véleményvezérekből is bőségben. Utóbbiak a Fidesz konzervatív liberális fordulatát tőle várják, és ennek reménye a párt közelében is tartja őket. 

Hősünk gyengülésében amúgy az élesebb nyelvű és a Fidesz kudarcainak szurkoló baloldaliak sem érdekeltek, mert a Navracsics-irány még mindig közelebb van hozzájuk.

A karizmatikus első számú vezető mögött nagy űr keletkezik, mert az első a többi letörésével nyerhette el helyét. A Fideszben nincs második, hiába dobál a sajtó neveket. Helyette van sok harmadik. A hírek szerint ők ott tesznek keresztbe egymásnak, ahol csak tudnak, hogy ne legyen belőlük negyedik. Emlékezzük Rogánra, aki pártelnöki ambícióiról való lemondással maradt elöl, vagyis nem akart második lenni, így lehetett harmadik. Lázár János harmadikban léte pedig ott látszik, hogy asszisztensi attitűdöket is bevetve törekszik a második felé.

Többen - köztük Török Gábor is - ott tévednek a Fidesz belső viszonyaival kapcsolatban, hogy azt mondják: lám, vannak viták és eltérő vélemények, nem olyan monolit tömb az, mint a pártdemokráciát hiányoló kritikusok állítják. Csakhogy egy pártról nem lehet úgy beszélni, mint mondjuk egy iskolai osztályról vagy egy családról. Egy pártban nem akkor cselekszik valaki a vezetéssel szemben, ha más véleménye van, de még nem is akkor, ha emellett sok támogatóra talál, hanem kizárólag akkor, ha cselekvés eredményességének megvannak (előre adottak és tudottak) az adminisztratív keretei. És a Fideszben ilyenek nincsenek.

A Fidesz nem csak szimbolikusan, hanem "kodifikáltan" is Orbán pártja. De ha csak a a befolyását tételezzük, ő biztosan nyer az olyan helyzeteken is, mint ami Navracsiccsal történt. Mert mindenben ott van neki a felépített menekülőút. Navracsics odaküldése gesztus volt, egy européer arc felmutatása, és ha diadalt arat, kellemes Orbánnak is, ha pedig kudarcot szenved el, Orbán élvezheti egyik potenciális riválisának elhasználódását. A retorikában meg adott menekülőút egy kis EU-ellenesség is.

Nehéz egy fideszes karrierútjairól gondolkodni. Nem világos, mennyire merész kormánytagságról, EU-biztosságról vagy neadjisten miniszterelnökségről álmodni. Amint többször írtam, e párt abban állt biztosan a többi fölött, hogy mindig gondoskodott az övéiről. Ráadásul itt jó eséllyel futsz be a választáson elnyerhető pozíciókba. Egy polgármesteri pozíciót még az országos trendek ingadozása mellett is ciklusokon át meg lehet tartani. Be is juthatsz, maradhatsz is, lehet tervezni.

Ezt csak azért írom, mert ha Navracsics elhasználódna (újra, és újra), a legvégén még mindig lehet Veszprém polgármestere. Cseppet sem gúnyból, csak hogy megértsük, miért törődnek bele ezek az emberek újabb és újabb kijelölt állomáshelyeikbe, egyes ambíciók álommá nyilvánulásába, fel kell tennünk a kérdést: mert Veszprém polgármesterének lenni amúgy rossz? De most tényleg: olyan rossz?

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus