Amint néhány hónappal korábban írtuk, a westerosi előrehozott választás kampánya csúcsra járatódott, mostanra viszont már meg is hozta az első eredményeket. A Lannisterek fővárosi sikere nem volt meglepetés, de választási körképünkből kiderül, hogy még mindig nem dőlt el semmi, és az ország politikai dinamikája korábban nem gondolt méretű változásokat is hozhat.

Bár a Lannister-Tyrell koalíció már legyőzte a Stannis Baratheon vezette baloldali szakadár Baratheon-pártot a fővárosi körzetekben, e választás új és fő kérdése, hogy vajon a megszokott politikai szereplők helyett befutnak-e a Mások. A furcsa nevű politikai csoportosulás a nagy hírű pártokkal szemben kínál alternatívát. Nagyon heterogén csoport, egyelőre belső vitáik kötik le őket, az együtt vagy külön indulás kérdését kell tisztázniuk. Az új alternatíva megjelenésének valószínű oka, hogy a választók már unják a régi fejeket, az eddig bejáratódott és lejáratódott politikai hálózatokból elegük van, és a Másokban új, karakteres arcokat látnak.

A Mások választási plakátja: új, hiteles, karakteres arcok

Viszont a Másokkal szemben épp az a leggyakrabban felemlegetett érv, hogy ezek dehogy mások, ezek ugyanazok, ezek már itt voltak régen is, úgyhogy nem a változtatásban érdekeltek. A kritikus hangok szerint a Mások a még régebbi rend túlélőit, politikai hullák és zombik hordáit cipelik magukkal. Csak a kedvező alkalomra, a nagy reformok kudarcára vártak türelmesen, aztán hatalomra jutván régi szokásuk szerint majd jegelik a nagy változtatásokat. 

Leginkább hozzájuk köthető a Vadak néven elhíresült északi formáció: egyelőre csak regionális pártként léteznek, a legészakibb körzetekben nincs vetélytársuk. A párt új vezetése centralizálta az addig laza szövetséget. Az ünnepelt pártelnök, Mance Rayder kívülről érkezett, egykori terrorelhárító, szemlélete üdítően pragmatikus. Vezetésével, valamint az új struktúrával a párt országos jelentőségűvé nőheti ki magát. Politikatudósok és szociológusok egyre afelé hajlanak, hogy már nem a fal a fő törésvonal az ország társadalmában. Az emberek politikai orientációjában már többet számít a posztmateriális értékrend, s vele az életvitel olyan sajátos választásai, mint például a szabad kempingezés, a farkas- és hollótartás, az incesztus vagy a vargállítás.

A kormány az eredetileg terrorelhárító céllal létrejött Éjjeli Őrséggel igyekszik fékezni az új mozgalmak benyomulását. A Vadak elleni korábbi akcióik sikeresek voltak, ma már elsősorban a Mások megmozdulásait, a térfoglalásokat, vonulásokat, ülősztrájkokat stb. akadályozzák. 

A Vadak aktivistái kampánystandokat ácsolnak

Bár csillaguk pillanatnyilag nem ragyog oly fényesen, továbbra is a Baratheon-párt adja az államfőt, ami komoly előny lehet kormányalakítási megbízásnál. Joffrey király azonban már kerüli a nyilvánosságot, egyedül az új fegyvertatartási törvény kapcsán szólalt meg. Közben furcsa szokásairól terjednek pletykák, és őrá vezetik vissza a királyság legfelkapottabb bonmot-ját, a “nyald meg a kardom” mondatot, amit westreosi férfiak százai suttogtak már kedvesük fülébe.

Maga a párt továbbra is bénult, mert hiába szűnt meg a kétfejűség Renly vereségével, ha a belharcokban győztes Stannis aztán elveszítette a királyvári választást. A fővárosi sajtó győzelmi kommentárjaiban nem kímélte őt, s leginkább “A Fény Urát legyőzte az Úr Fénye” szalagcímmel alázott.

Stannist jelenleg vert embernek tartják, kétséges, hogy az őt körülvevő szinte vallásos hit és messiásvárás kitart-e a következő választási fordulóig. A pártvezér vörös befolyásoltsága közismert, a párt tagságának újjáépítése helyett “az ellenség köztünk van” elvet követve belső tisztogatáshoz fogott. Ez a mód, emberek leégetése a Targaryen-uralom végnapjaiból ismert fájó történelmi emlékeket ébreszt.

“A Fény Urát legyőzte az Úr Fénye”

A népszerűségben rendre vezető Starkoknál messze már a korai lendület, bár politikai térfoglalásban továbra is jók, most épp a Lannisterek üresen maradt körzeteit vették be. A vezér, Robb Stark jó stratéga hírében áll, és próbálja letörni a már korábban beolvasztott Tully-párt újbóli önállósodási kísérleteit.

A párt sokat tárgyalt és elemzett tagozatai nehezen tartják a lépést a fősodorral, a kimondott cél ellenében haladnak, s mintha inkább távolodnának egymástól. Az ifjúsági tagozat már önmagában sem egységes: egyik fele inkább dezertált Vadak tájékozódóképességére és szabadságszeretetére bízná magát, másik fele meg a Testvériség nevű pártfüggetlen, grass roots alapon szerveződő civilvédő mozgalommal közösködik. Fel is vetődött, hogy egy társkereső programsorozattal össze lehetne hozni a külön utakon járó ifjú szíveket.
De van rosszabb is: a női tagozat szeme fénye volt Sansa Stark, akinek sorsa mára a párt tragédiája. A sokat tervezett Baratheon-Stark szövetséget Joffrey teljesen váratlanul ejtette, és más partnerek után nézett. Ritka a koalíciós tárgyalások ilyen hirtelen és megalázó lezárása, és rombolja is a pártokba vetett bizalmat. Bár egyesek erről úgy vélekednek, hogy az előző ciklusban megkezdett ügyeket - legyenek azok bár az ősök nyomdokain - nem kell folytatni, felmondásuk egyenesen kötelező, így végül mód nyílik unortodox megoldások bevetésére is.

A Starkok a választási kampány részévé tették e hosszú telet. Közleményük szerint a kormány hagyta az embereket a hóban rekedni, pedig “jobb, ha kotornak, mielőtt kotródnak”. Akadtak a kampánynak emlékezetes mozzanatai is: Roose Bolton, a párt második embere a Királyvár felé vezető úton hóba szorult szekerek előtt tartott épp sajtótájékoztatót, amikor hirtelen feltűnt a távolban a kormányfő szekérhada, mire a Stark-szóvivő így sommázott: “Na, közeleg a tél. A következő.”
A politikát a siker és a népszerűség mozgatja, de persze Robb Stark sem tévedhetetlen. Még legodaadóbb hívei sem hagyhatták szó nélkül, hogy a Frey-dombocskák helyett a szívének és ösztöneinek kedvesebb Volantis alsó felét akarja inkább kézben tartani.

Egyelőre úgy tűnik, hogy a westerosi választások fő pártjai egymással vannak elfoglalva, és semmi jel nem utal arra, hogy egymás közötti sérelmeiket úgy feladják, mint egyszer-egyszer a múltban. Még a jövő zenéje, hogy felmérik-e: most nem a kormányzás vagy az ellenzékiség csupán a tét, hanem az egész politikai establishment maradása vagy bukása. (Folytatjuk)

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus